16. Nap – Saugues – Le Rouget

A gyertyás műalkotástól az út meredeken lefelé halad, és hamar beértem a városba.

Mivel a szállásom csak háromkor nyit, a belváros felé vettem az irányt, és sétálgattam a hangulatos utcákon.

Hűsöltem kicsit a templomban is, és olyan szerencsém volt, hogy az orgonista éppen akkor gyakorolt. Szép barokk orgonazene töltötte be a teret.

Vasárnap lévén az éttermeken kívül minden zárva volt a városban, még a szupermarket is. Az egyik étteremben a napi ajánlat az Aubrac régió specialitása, az aligot volt kolbásszal. Mivel tavaly is ez volt a kedvenc ételem, ide tértem be.

A rendelésnél mindent értettek, sőt még azt is ki tudtam választani, hogy kéksajtos mártással kérem, nem gombással. 😊 Újabb sikerélmény.Nagyon finom volt az aligot, jó nyúlós állagú – a krumplipürébe kevert sajttól –, pont olyan, amilyennek lennie kellett.Az étterem vendégei közül csaknem mindenkit ismerek már az útról, legalább látásból, egy köszönésből vagy egy mosolyból.

A szállás a belvároshoz közel van, egy szép régi épületben, de beregisztrálni le kell menni a kemping portájára, a folyó mellé, ahol tavaly sátraztam.

Befizettem a nagyon kedvező önkormányzati szállásdíjat, megkaptam az ajtónyitó kódokat, és visszasétáltam a gîte communalba.

Ezek a francia szálláshelyek még az államiak  is egy kategóriával komfortosabbak, mint amit Spanyolországban megszoktam.

Itt is kis háromágyas szobákra van osztva a szálláshely, mindegyikhez saját fürdőszoba tartozik. Emeletes ágyat nem is nagyon láttam az utóbbi napokban. 

Ketten aludtunk a háromágyas szobában. A lakótársam Darius volt, egy nagyon kedves belga zarándok. Ez az első Caminója. A második napját töltötte a városban. Le Puy-ből indult, de túlméretezte a felszerelését. A lábát most kezelni és pihentetni kellett egy kicsit, de holnap már elindul. A holmijának a felét pedig hétfő reggel hazapostázza.

Nagyon kedves ember, remélem, sikerül folytatnia az útját, mert ahogy mesélte, ez volt az álma már hosszú idő óta.

Reggel csöndben felnyaláboltam a holmimat, és lent, az ebédlőben csomagoltam össze reggeli közben.

Hajnal a kedvenc napszakom

Ez már az Aubrac-fennsíkra jellemző nagy sziklatömbök vidéke.

Az angolok tornya a százéves háború korából.Egy hasonló van a városban is. Gondolom egy csapat íjász állomásozott ezekben. 

Mindenütt a fenevad képe . A  története mély nyomot hagyott az Aubraciakban. A falusi fiút aki végül elejtette, XV. Lajos király kitüntette és hadnagyi rendfokozatot ajándékozott neki. 

A vándor és az árnyéka.

Remek vízvételi helyek és pihenők

 

Ez a különös látvány nagyon megérintett: a kiszáradt és a viruló fa egymás mellett, mint valami jelkép. És látjátok fölöttük azokat a szárnyas felhőket? Ráadásul egy eltévedés során bukkantam rájuk.

Ezek már az igazi aubraci fajta tehenek. Ha lesz közelebbi kép, megmutatom. A „kisminkelt” szemükről lehet őket felismerni.

Egy veterán sportkocsi-találkozó vonult el mellettem.

Az útikönyv a mai etap végét a Domaine du Sauvage-nál tervezi. De ez a hely annyira népszerű a turisták körében, hogy tavaly is azt mondták, két hétre előre le van foglalva, és most Dariustól ugyanezt hallottam. Egyébként a hely több mint 600 éves, nagyon patinás. A Le Puy-i apátsághoz tartozott, zarándokszállás és zarándokkórház volt. Sajnálom, hogy közelebbről nem tudok megismerkedni vele.

Tavaly éppen itt kapott el az eső, így Jean-Pierre-rel és a kolumbiai lánnyal hangulatos szállásunk volt a kis Szent Rókus-kápolna melletti menedékhelyen.Kint őmlött az eső és mi kemping főzővel teáztunk bent. 

Most csak egy pihenőt tartottam itt, és egy kicsit imádkoztam Szent Rókoshoz azokért, akik rászorulnak. 

Most, hogy már jobban tájékozódom itt, megpróbáltam egy közeli faluban lévő szállást megkérdezni, és sikerült. La Roche-ban alhatok ma egy tanyán. Úgyhogy az útvonalon is egy kicsit változtattam, és ebbe az irányba indultam.

Annyira nem is érződik, de majdnem 1200 méter magasan járunk.