18. Nap - Aumont-Aubrac – Nasbinals

 

Egy órára már megérkeztem a városba, de a szállásom csak háromkor nyitott. Amíg esett, egy órát a templomban töltöttem.

Utána a városban sétáltam, és egy ATM-ből sikeresen vettem fel pénzt. De még mindig sok időm volt, ezért betértem egy bárba teázni, a „Bar de la Mairie”-be. Megpillantottam a polcon a Verveine likőrt.

Az útikönyv szerint a Verveine du Velay a környék leghíresebb likőrje. Régóta szerettem volna megkóstolni, de sem tavaly, sem eddig nem adódott alkalom. Citromverbénából és más gyógynövényekből készül, és több mint 150 éve a helyi hagyomány része. Kicsit az Unicumra emlékeztet.

Kellemes volt üldögélni a helyiségben, csupa zarándokvendég volt, ők is a szállás nyitását várták. Jó ötlet volt beülni, mert közben az eső többször is záporosan felerősödött. 

Három után átmentem a „La Ferme d’Aubrac” szállásomra, és bejelentkeztem. A tegnapi szállásról Jean-Philippe már itt volt. Sajnos a lába nem sokat javult, holnap busszal fog utazni.

A hálóterem a tetőtérben van. Szép, kulturált, tökéletes zarándokszállás.

A tegnapi borjúragu olyan tartalmas volt, hogy ma nem is kívántam igazán ebédelni. Vacsorára egy kínai levest készítettem a szállás kis konyhájában, a vízforralóval.

Csak hatan aludtunk ezen a szálláson.

 

A mai pirkadat ilyen: a nap erőlködik a felhők mögött.

Aztán persze végül a nap győz.

Ezt már a sokadik városka, ahol ilyen régi menedékhely van a templom közelében. Aki nomád módon járja a zarándokutat, itt is megszállhat. Általában toalett is van a közelben.

Gazdag ország, de takarékos. Kedves kis táblákkal jelzik, ahol éjszakára kikapcsolják a közvilágítást.

Aubraci bocik – hála nektek a finom sajtokért és az aligotért.

Ő az a „kisminkelt szemű” helyi szarvasmarha.

János evangéliuma ki van téve az út mellett.

Itt, az Aubrac-fennsíkon a mocsaras részek miatt néhol deszkajárda van, mint a portugál úton.

A régiek itt még a karót is kőből hasították.

A fenyő itt most virágzik, a virágpor sárgítja a földet és a pocsolyákat is.

A 1200 méter magas fennsík olyan, mint egy marsbéli táj. Hatalmas szél és jég koptatta kövek mindenfelé. Tavaly szép időben járhattam végig, most a zord arcát mutatta Aubrac. A szél fújt, és apró szemű eső permetezett. Azt hiszem, ez még jobban illik ehhez a tájhoz.

A legnagyobb szikláknak neve is van: ez a „Farkasok sziklája”.

Nem sok épület van, egy malmot és egy tanyát láttam.

Nasbinals felé közeledve volt egy kis falu, egy pihenőhelyen kávét vettem. Aztán elköszöntem, és szerencsére tíz perc múlva eszembe jutott, hogy a botjaim ott maradtak. Nem volt hosszú nap, úgyhogy belefért.

Tavaly a vízesés felé tettem egy kitérőt, most egyenesen mentem át a hídon. Itt meg vagyok örökítve teljes Caminós felszerelésben.

Ezután már közeledett Nasbinals.

A vasúti aluljáró üzenőfal is egyben. Ez a gondolat tetszett a legjobban: 

„Holnap új lehetőségeket hoz. Légy hálás az élet ajándékaiért, és oszd meg a szeretetet másokkal.”