15. nap – Saint-Privat-d’Allier – Saugues

 

Saint-Privat-d’Allier is egy festői kis város, gyönyörű 12. századi, sziklaoromra épült várral és templommal. A város maga csak néhány utcácska, de nagyon hangulatos, kedves, csupa régi házzal.

Csaknem négy óra volt, mire megérkeztem, mivel a zarándokmise nyolcig tartott, így későn indultam. Egyenesen a kempingbe mentem. Ragyogó volt az idő, és tavaly is tetszett a hely. Hat euróért nagyon jó ár-érték arányú.

Néhány zarándok már várakozott. Mondták, hogy ötre jön a tulajdonos, akkor lehet majd regisztrálni.

Addig pihentem az árnyékban, elkezdtem feltölteni a telefonomat, és összeismerkedtem Philippe-pel, egy nagyon kedves franciával. Valahol Bordeaux fölött lakik, a tenger közelében.

Aztán megjött a fiatalember, aki tavaly is itt volt. Lezuhanyoztam, felállítottam a sátramat, és lementem a városba vásárolni és sétálni.

Pár száz éve ez a táj nagyon vad vidék volt, farkasokkal és útonállókkal. A leírások szerint egy szörny garázdálkodott itt az 1700-as években: a gévaudani fenevad. 1764 és 1767 között több mint száz embert támadott meg, és sokan estek áldozatul. Máig vitatott, hogy egy különösen nagy farkas, több ragadozó együttese vagy valamilyen más állat állt-e a legendává vált támadások mögött. A király is küldött vadászokat az elejtésére, de eredménytelenül.

Natalie szerint a városban található Franciaország egyik legjobb hentesüzlete. És valóban, csodálatos termékek voltak a pultban. Összehasonlításképpen ugyanabból a „pâté en croûte”-ból vettem egy szeletet, amit már kétszer ettünk Antóniával.

Azok is mennyeiek voltak, de ez még tökéletesebb volt. Valószínűleg a májas része libamáj lehetett.

Egy kis bolt is nyitva volt, helyi termékeket árusított. Itt vettem krumplisalátát és innivalókat, majd a szerzeményeimmel felmentem a város legmagasabb pontjára, a vártemplomhoz, ahol egy kellemes, panorámás piknikezőhelyre emlékeztem.

Jólesett a vacsora, és közben beszélgetőtársaim is akadtak: két testvér, akikre emlékeztem a katedrálisból. „Bon appétit!” kívántak. Ők is, mint a legtöbb francia, csak egy rövid szakaszt zarándokolnak minden évben. Nasbinalsig tervezik az utat.

Xll. Századi Építészeti megoldások 

Most kimondottan kellemes és jólesik a sátorban alvás. Nincsenek sokan, hallgatom a madárdalt, aztán korán elalszom.

Müzlit reggeliztem banánnal. Van még instant kávém is. Elsőként hagytam el a kempinget hajnalban, hatkor, amikor a templom harangja megszólalt.

Ma meredek hegyek között járunk. Le kell ereszkedni Monistrol-d’Allier-be, ahol az Eiffel által tervezett hídon megyünk át a folyón, utána pedig megint fel kell kapaszkodni jó magasra.

Lent a városban egy kis vízi erőmű van a folyón, ettől kicsit ipari jellegű a település, de vannak szép utcák és régi házak is.

Tetszenek a régi francia autók. Ez a klasszikus Peugeot 403-as.

Sziklamászó gyakorlópálya.

A különböző pályák elnevezése alul ki van táblázva. Itt főleg az áthajlásban való mászást gyakorolják, gondolom.

Fél kilométert sem mentem, itt áll a sziklába vájt Madeleine-kápolna. Különlegessége a fekve olvasó Mária-szobor. Tavaly láttam már, most zárva volt.

A nagyon meredek részeken lépcsőkkel van kiépítve az út.

Az erdőben, a Camino út mellett egy férfi árusított egy különleges édességet. Kis cipó formájúra gyúrt aszalt gyümölcsökből állt, leginkább a fügét éreztem benne. Ez a „pâté de fruits” nevű helyi édesség.

Az erdő után hegyi legelők következtek.

Tizenegykor megpihentem, tízóraiztam egy lekaszált rét szélén. Felhívtam a municipális szállást, hogy van-e szabad ágyuk, és volt 🙂 Elégedett vagyok most magammal, mert egész jól ment a beszélgetés. Gyülekeznek a felhők. Azt hiszem, jó ötlet volt ma ágyat foglalni.

A kapun oroszlánok helyett csirkék.

Ezután még egyszer megpihentem Thierrynél. Sok helyen vannak a Camino útján ilyen elhivatott zarándoktársak, akik pihenőhelyet adnak a saját kertjükben, és frissítővel kínálják az arra járókat.

Elértem a gyertyás fafaragás-kompozíciót. Innen már csak egy karnyújtásnyira volt a város, a szállásom pedig úgyis csak délután háromkor fogadott vendégeket. Az út innen már lefelé kanyargott, ezért kényelmes tempóban haladhattam.