23. nap – Livinhac-le-Haut – Figeac

 

Livinhac-le-Hautban tavaly a kempingben aludtam. Most is sátrazásra gondoltam, mert szép az idő. Jó szállás volt a kemping, de nagyon kiesik a városból, a folyó túlsó oldalán van.

Láttam, hogy a városközpontban az egyik gîte-ben is lehet sátrazni, és vacsorát is kínálnak adományért.

Felhívtam őket, volt hely, és mint kiderült, nagyon jó választás volt. Valódi caminos érzésben volt részem.

Fél négykor nyitott a szállás. Addig beültem a szemközti kávézóba egy eszpresszóra, és kifújtam magam, mert Decazeville-től eléggé emelkedős volt az út.

Ezután átmentem a szállásra. Grete fogadott, aki régi caminos. Három éve vette az épületet, hogy zarándokoknak adjon szállást.

Meglepetésemre magyarul köszönt: „Jó napot!”, és még néhány szót ismert magyarul, amelyeket gyorsan el is sorolt. Többek között Ipolytölgyest is említette. Később kiderült, hogy a vasfüggöny lebontása után többször járt segíteni az ottani kisegítő iskolába. Foglalkozása egyébként pszichológus.

Nagyon szép az is, amit ezen a szálláson tesznek. Egyszerűek a körülmények: szúnyogháló-függönyös ágyak a teraszon, vagy sátras szállás lehetséges. Bio, vegán ételeket készítenek vacsorára. Ma is teljes teltház volt, és öten állítottunk sátrat.

Jó volt látni, milyen odaadással gondoskodik mindenkiről. Mindenkihez volt pár kedves szava.

Lara Cahorsból érkezett, őt az útról már ismertem. Amélie, a tavaly végzett bretagne-i doktornő szintén sátrazik. De több országból érkeztünk: holland kerékpárosok, belgák, és egy spanyol vagy mexikói fiú is van a sátrazók között.

Vacsorára kint, a tető alatt terítettünk meg. Előételként többféle salátát kaptunk. Nagyon szeretem ezt a francia előételt: sajt, sárgadinnye, uborka, paradicsom, zöldsaláta – minden van benne, és az összhatás rendkívül finom.

A második fogás párolt padlizsán és más zöldségek voltak bulgurral. Nagyon ízletes volt ez is.

Desszertnek valamilyen krémet kaptunk, de már nem emlékszem pontosan, miből készült.

A reggelek változatosságát nagyon élvezem.

A gesztenyefák már teljes pompájukban virágoznak.

A vendégszerető kis falu, Montredon. A templom mögött egy zarándokfogadó helyiség várja az érkezőket: kikészített hűsítő italok, kávé, tea, vízforraló és csomagolt sütemények. Néhol már találkoztam ilyesmivel a Caminókon, de ez különösen szép. És nem csak most: tavaly, amikor erre jártam, ugyanilyen gondosan várták már reggel nyolckor a zarándokokat.

A templom és a kápolna is gyönyörű.

Csodás tölgyfasor.

Saint-Félix előtt van ez a kedves pihenőhely egy istállóban. Tavaly is megálltam itt ebédelni, most csak egy kávét ittam.

A kis kunyhó valószínűleg egy régi gazdasági épület lehetett, de nagyon öregnek tűnik

A mai nap szépségét nem a nagy látnivalók adták, hanem az emberek: a vendégszeretet, a figyelmesség és az a különleges caminos légkör, amely újra meg újra otthonossá teszi az utat