22. nap – Conques – Livinhac-le-Haut

Mivel Campuac 4 km-re esett a Camino útvonalától, egy alternatív útvonalat választottam Conques felé. Ennek az a hátránya, hogy egyetlen zarándokkal sem találkoztam közben.

Viszont Conques-be érkezve még szebb kép tárult elém, mint tavaly. A várossal szemközti hegyoldalon van egy szirt, a La Baunecel kereszt, ahonnan a város, az apátság és az egész völgy egyszer csak kitárulkozik.

Meredeken ereszkedik az út le a völgybe, egyenesen az apátságot vettem célba.

Tavaly a kempingben aludtam, de Tamás mesélte, hogy az apátság szállása nagyon autentikus volt, úgyhogy most úgy döntöttem, kipróbálom.

Mivel csak kettőkor nyitottak, letettem a hátizsákomat az udvaron. A patinás épület már önmagában is lenyűgöző volt: gótikus ablakok, lépcsőházak, vastag kövek. Átmentem az apátságba egy kis elcsendesedésre.

Maga az apátság kilencedik századi eredetű. A legrégebbi részek még jól felismerhetők, majd az évszázadok során folyamatosan bővítették. Bámulatosan nagy és összetett épületegyüttes.

Szent Foy nagy tiszteletnek örvend Franciaországban. Egy fiatal keresztény lány volt, akit Kr. u. 303 körül végeztek ki hitéért Agen városában. Ereklyéit a 9. században egy szerzetes titokban elhozta ide az apátságba. Ennek köszönhetően a Santiago de Compostelába vezető zarándokút is erre terelődött, és Conques egyik legfontosabb állomása lett.

Az ablakokat Pierre Soulages tervezte. Egyszerű, a szürke különböző árnyalataiból álló felületek, amelyek a fény változásával folyamatosan másképp hatnak.

Utána a városban sétáltam. Nem tudok betelni a látvánnyal: ezek az utcák és házak olyanok, mintha 1500-ban járnék.

Az ajándékboltban szuveníreket vettem a gyerekeimnek. Már háromnak, hiszen Szonjával egy kis „menyecskét” is kaptam az élettől. Ő is apának szólít, és ez mindig megmelengeti a szívemet. ❤️

Az apátsági szállás udvarán van hátizsák-mérleg. Fél liter vízzel 8,7 kg.

Aztán beregisztráltam, befizettem a nagyon jelképes szállás- és félpanziós díjat.

Conques egyik különlegessége, hogy délutántól estig folyamatos programokat kínálnak a szerzetesek a zarándokoknak és látogatóknak.

Alighogy letusoltam, egy Fuvola–klarinét–zongora trió adott koncertet az apátságban.

18 órakor vesperás volt, a barátok énekével, bár sajnos csak öten vannak.

19 órakor közös vacsora következett. A tegnapi lakótársaim, a francia hölgyek hívtak az asztalukhoz. Asztali áldás, Ultreia-éneklés – kitűnő vacsora volt.

Levesként gazpacho volt hidegen.

Utána padlizsán lencsével és rizzsel.

Sajt és gesztenyés sütemény zárta a sort.

Vacsora után zarándokmise és áldás volt az apátságban. Közel százan voltunk.

A mise után az egyik szerzetes bemutatta a főbejárat feletti timpanon domborművét, amely az Utolsó Ítéletet ábrázolja. A 12. századi mű több mint száz alak segítségével jeleníti meg Krisztust, a mennyországba jutókat és a pokolra jutó bűnösöket. A pokolban például a nyulak sütögetik az orvvadászr. 

Találkoztam Ritával és a testvérével Németországból, akikkel korábban együtt haladtunk az úton. Sajnos ők és a francia hölgyek is itt fejezik be az idei szakaszt, és jövőre folytatják. Ez az út ilyen: az ismeretségek ritkán tartanak sokáig.

Az esti programoknak még ezzel sem volt vége: fuvolával kísért zongorakoncert következett az apátságban. A homlokzatra vetített fényjátékot már nem vártam meg, mert bár nagyon szép, tavaly láttam.

Kitűnően aludtam a húszágyas hálóteremben.

Reggelit kértem, így ez lett az utam eddigi legkésőbbi indulása: hét óra után. az út kezdetben meredeken indul

A hegyoldalban áll a Szent Foy-kápolna, majd a táj ellaposodik, és egy hosszabb, kényelmes szakasz következik.

Messzire ellátni, a gesztenyések között.

Azt hiszem, az ott már Decazeville, az egykori bányászváros.

A város előtt egy tuskón ebédeltem, majd több zarándokkal is találkoztam – régi és új ismerősökkel.

 

Conques számomra az eddigi Camino egyik csúcspontja volt: a szerzetesek ahogyan programjaikkal élővé teszik az ősi épületet, és a város a szépségével, hangulatával és történelmével együtt