24. nap – Figeac-Brengues

Ma is korán megérkeztem. Figeac egy régi város a Lot-völgyben, középkori városszerkezettel és gyönyörű épületekkel. Itt született Champollion, az egyiptomi hieroglifák megfejtője, aki a Rosette-kő (amin azonos szöveg három nyelven volt rávésve) alapján fejtette meg az írást.

A szép hídon keresztül a régi belvárosba indultam, és megkerestem a Rosette-kő másolatát.

Efrén Gonzalez videójában láttam, hogy a Champollion tér közelében, egy belső udvarban van kiállítva.

Champollion felismerte, hogy a hieroglifák nemcsak képek, hanem hangjeleket is tartalmaznak, vagyis betűként is működnek. Ezt a Rosette-kövön szereplő Ptolemaiosz király nevének összehasonlításával tudta bizonyítani. A felismerés után állítólag annyira izgatott lett, hogy futva kiabálta: „Megvan!” („Je tiens l’affaire!”).

Cirill francia, és Linda Belgiumból már itt voltak, és a többiek között is csupa kedves zarándoktárssal találkoztam.

Meleg, otthonos, családias – ezek a szavak jutnak eszembe a karmelita zarándokszállásról.A két idős önkéntes, Henri és Adèle mintha mindenkinek az anyukája és apukája lenne: úgy gondoskodnak rólunk.

Már a regisztrációnál jól el beszélgettünk. Amikor megtudták, hogy van sátram, Adèle telefont ragadott, és a Lot-völgy összes kempingjét felderítette nekem. És a sátor szárításában is nagyon lelkesen segítettek.

A ház legjobb ágyát kaptam, egy kis beugróban. Tavaly is irigykedve néztem ezt a helyet. Igaz, hogy a két szoba forgalma itt zajlik a lábam előtt, de mégis olyan, mintha külön szobám lenne. Amikor pedig beteszem a füldugót, már úgysem zavar semmi.

Fél hétkor zarándokmise volt a templomban az apácák énekével, a végén pedig zarándokáldást kaptunk.

Hét órától együtt vacsoráztunk. Salátával kezdtünk, a főfogás kolbász volt párolt zöldségekkel és tésztával, különböző mártásokkal. Végül sajtot és sárgadinnyét kaptunk desszertnek.

Nagyszerű ellátás nagyon kedvező áron. A félpanziós szállás itt 25 euró, ezen felül adományt is elfogadnak. Ahogy haladunk dél felé, a szállásárak egy kicsit közelítenek a spanyolországiakhoz. Vacsora után még sokáig tartott a beszélgetés. A kedves Adèle megkért mindenkit, hogy az én kedvemért lassan, „lentement” beszéljenek. 😊

Reggel már hatkor lehetett lemenni a finom francia zarándokreggelihez. A szokásos többféle házi lekvár, vaj, natúr joghurt, gyümölcs, müzli és egy nagy „bowl” kávé várt bennünket.

Figeac-tól három útvonal közül lehet választani Cahors felé. Tavaly Rocamadour – a sziklaoldalra épült város – felé mentem. Van a hivatalos útvonal és egy harmadik, amelyet most választottam: a Célé-variáns, amely a folyó völgyében halad. Tavaly hallottam róla, hogy nagyon szép helyeket érint.

Először erdei ösvényen haladunk. Igazi kellemes kirándulóidő van: 15 °C, enyhén felhős ég, reggel kilenc órakor.

Aztán utakon, tanyák között vezet az út. Nagyon békés ez a francia vidék. Mindig találkozom kutyasétáltatókkal.

Faycelles. A folyó fölé épült város. Valaha szőlőművelés folyt itt, de a természet már visszahódította a meredek hegyoldalakat. Egy helyen láttam új telepítést is.

A régi épületeknek az egyszerűségük adja a szépségét.

Errefelé nagyon népszerű a Dacia. Szinte minden második autó ilyen.

De majdnem minden nap látok veteránautós felvonulást is

Egy hatalmas château áll Béduer-ben.

Itt tízóraiztam a szép pihenőhelyen.

Folyó, malom és sziklafal. A folyó hol keskeny, hol kiszélesedik. Néhol egészen a partja mellett haladunk.

Nagyon szép a vidék, örülök, hogy erre jöttem.

A hegyoldalban itt is láthatók azok a furcsa, mohás törzsű tölgyesek, amelyeket tavaly Rocamadour felé is megcsodáltam.

Helyenként olyan a táj, mintha egy mesekönyvből vagy egy romantikus festő vásznáról lépett volna elő. A Camino minden érzékre hat, és az emberben nyomot hagy minden lépés.