28. nap Cahors – Toulouse – Budapest

 

Beültem a Cahorsi katedrálisba. Szólt a barokk orgonazene. Végigpörgettem magamban az elmúlt hat hetet Taizétől idáig. Minden nap adott valami szépet amiért hálás lehetek.. 

Két szív alakú követ vettem fel az út során. Az egyiket itt hagytam a katedrális oldalbejáratának egyik kis zugában. Kíváncsi vagyok, megtalálom-e majd legközelebb. A másikat hazaviszem, és ha egyszer folytatom az utat, magammal hozom újra.

Utána még betértem a Gambetta téri kávézóba. Kávézás közben a téren pétanque-ozó embereket figyeltem. Jó volt nézni ezt a tipikusan dél-francia életképet.

Három után becsöngettem a Zöld Pillangóba. Eden, a házigazda limonádéval fogadott. Megkaptam az utolsó pecsétet az útlevelembe, aztán mesélt a házról és beszélgettünk az útról is. Az épület több mint 900 éves. Négy szintje van, de egy-egy emelet alig 25 négyzetméter. Én a konyha-ebédlő fölötti szobában kaptam helyet.

Ezt is a sors egyik kedves ajándékának tekintem, hogy végül ebbe a szép gîte-be kerültem, és egyedül foglalhattam el a háromágyas szobát. Köszönöm, Szent Jakab.

18:15-kor átmentem a katedrálisba a zarándokmisére. Santiagóban is mindig a mise jelenti számomra a zarándoklat lezárását, ezért örültem, hogy itt is volt erre lehetőség. A végén a zarándokok egy kis emlékérmet kaptak.Az én gyertyám a legközelebbi és mindannyiunk nevében gyújtottam….

Innentől kezdve lélekben a vándorból újra egyszerű civil emberré változtam vissza.

A vacsorára éppen időben értem vissza. Az emeleti lakótársaim két baráti házaspár voltak, akik együtt járják a Caminót. Most Nasbinalsból indultak.

A vacsora és a társaság is kitűnő volt.

Zöldségkrémleves,

vegán tarte salátával, a saláta zarándokkal díszítve😆 és többféle öntettel, ízesitéssel. 

és egy joghurtos desszert került az asztalra.

Közben kiderült, hogy Eden felesége is hunani, akárcsak Sonia. Hoztam tőle haza egy szép követ, kínai írásjelekkel díszítve.

Reggel hatkor elsőként reggeliztem, 

és a vonatom 7:29-kor pontosan indult Toulouse felé. Kényelmes, kétórás utazás volt.

Szép idő volt, és néhány óra alatt az a benyomásom alakult ki, hogy Toulouse kifejezetten élhető, nyüzsgő dél-francia város, tele szépségekkel.

Az állomásról először a város főterére, a Place du Capitole-ra sétáltam. Ma különösen mozgalmas volt a város. A nagy tereken a polgármesteri hivatal rendezvénye, az egyesületek napja zajlott, rengeteg emberrel és programmal.

Innen csak néhány sarok a Saint-Sernin-bazilika. Ez a templom évszázadok óta fogadja a Santiago felé tartó zarándokokat. Van egy kis Szent Jakab-kápolnája is.

Sétáltam a Rue du Taur környékén is, ahol hangulatos kis üzletek és kávézók sorakoznak.

Az egyik könyvesboltban A kis herceget szinte minden nyelven megtaláltam. Magyar kiadást sajnos nem láttam, pedig hasonló példány van otthon a polcomon.

A Garonne partja egy kicsit Krakkóra emlékeztetett. Az emberek kiülnek a folyó mellé gitározni, beszélgetni, piknikezni. Én is itt ettem meg a Carrefourban vásárolt salátámat. Néztem a folyót, előttem a Pont Neuf híd.

„Új hídnak” hívják, pedig a XVI. században épült. Azért kapta ezt a nevet, mert egy korábbi hidat elvitt az árvíz.

Visszafelé a Jacobinusok kolostorának hatalmas templomába is betértem. Kívülről éppen felújítják, állványok veszik körül, de így is lenyűgöző a mérete. A belső teret egy különleges, pálmafára emlékeztető oszlop tartja. Itt őrzik Aquinói Szent Tamás ereklyéit is.

A hangulatos Wilson téren egy utolsó kávé mellett búcsúztam Toulouse-tól. Innen már a repülőtér felé vettem az irányt. Egyszerű a kijutás: a vasútállomástól negyedóránként indul az Aero busz.

Au revoir, Camino!  Remélem, hamarosan újra találkozunk.