25. nap – Brengues – Cabrerets

Délután utolért Amélie, és mondta, hogy talált egy önkormányzati kempinget egy faluval arrébb, ahol 5 euróért lehet sátrazni. Örültem neki, mert amit én néztem ki, az egy háromcsillagos, medencés kemping volt, ami elég drágának tűnt.

Espagnac-Sainte-Eulalie-ba érve szereztem pecsétet a polgármesteri hivatalban. A falu monostora és a házak elképesztően régiek. Mindenütt szárazon rakott kőfalak, amelyek különleges hangulatot adnak a településnek. 

A két falu között az út úgy van kialakítva, hogy az utolsó két kilométeren egy meredek emelkedő felvisz a panorámaponthoz, aztán visszatérünk a folyó szintjére.

Fent, a sziklafalon áll az Angolok Erődje. Szerintem Tolkien akár erről is mintázhatta volna a Kürtvárat a Gyűrűk Urában. A természetes domborzat miatt szinte megközelíthetetlen helyre építették az angolok a százéves háború idején. Az egyetlen bevezető utat hatalmas kőkapu védi.

Visszanézve a monostorra, ahonnan felkapaszkodtam ide, már madártávlatból látom az egész völgyet.

Mégiscsak jó volt felmászni ide. Igazán egyedülálló látvány tárult elém.

Leérve a faluba még nyitva találtam a kis boltot. Nem volt nagy a választék, de vettem két konzerv csemegekukoricát és egy doboz Schweppest.

A kemping tulajdonosa nagyon kedves volt. Pecsétjük ugyan nem volt, de a felesége készített egy szép rajzot a credencialomba. Később, amikor lementem forró vizet kérni a kínai levesemhez, azt is készségesen megoldotta. 

Kellemes éjszaka volt a szabadban. Reggelre még harmatos sem lett a sátor.

Reggel gyönyörű kis kertek között vezetett az út.

Fent a sziklák, lent a csobogó folyó.

A Célé-völgy tája különösen szép.

Tetszik, hogy az újabb házak is a régi építészeti stílust követik, így jól illeszkednek a környezetükbe.

Az első nagyobb település Saint-Sulpice volt.Itt is egy erőd romjai magasodnak a sziklafalon, szinte egybeépülve a természettel.

A sziklafalhoz simuló házak olyanok, mint a fecskefészkek. 

A folyón sokan eveznek, népszerű errefelé a vízitúrázás.

Marcilhac-sur-Célé következett.Egykori apátsága ma már rom.

Mindenfelé hatalmas barlangok nyílnak a sziklákban. Ahogy haladok a völgyben, egyre inkább az az érzésem, hogy itt a természet és az ember évszázadok óta különös harmóniában él együtt.

A mai nap szépségét a Célé-völgy adta: a sziklák, a folyó, a régi falvak és a váratlan panorámák egész nap újabb és újabb látnivalókkal ajándékoztak meg