26. nap – Cabrerets – Béars

 

A falvak eléggé hasonlítanak egymásra itt, a Célé-völgyben. A sziklához tapadó épületek olyanok, mint a fecskefészkek. Cabrerets faluban ismét egy önkormányzati kempingben aludtam. Nagyon takaros házak vannak a településen, és egy híres barlangjuk is van őskori rajzokkal.

Kettőre már a municipal kempinghez értem. Ki volt írva, hogy csak háromkor nyitnak.

Körbesétáltam a területet, nagyon szép helyen fekszik, közvetlenül a folyó partján.

Mivel még sok időm volt, besétáltam a faluba, ami körülbelül egy kilométerre van, hogy vásároljak valami ennivalót.

Az éttermet is megnéztem, sőt meg is tetszett a napi menü, amelyet 15 euróért kínáltak, de bent sajnálkozva mondták, hogy a konyha már bezárt.

Amikor visszaértem, a kemping már nyitva volt. A folyóparton kaptam egy szép helyet a sátramnak.

Kellemes éjszaka volt, és szokás szerint fél ötkor keltem.

Nagyon sok barlangot látok errefelé, közvetlenül az út mellett is. Rendkívül karsztos vidék ez.

A pékmesterség Franciaországban egészen magas színvonalon áll. Szinte minden kis falunak van saját pékműhelye, és egyik jobb, mint a másik. Még ebben a néhány száz fős faluban is ilyen szép pékség működik.

A sziklák helyenként a Békás-szorosra emlékeztetnek.

Ez már a nagyobbik folyó, a Lot egyik kis hídja. Egy személyautó mellettem alig fér el rajta, és nem messze innen folyik össze a két folyó.

Saint-Cirq-Lapopie-t sokan a környék legszebb falujának tartják. A Lot-völgy fölé magasodó sziklára épült település kőházaival és meredeken kanyargó, szűk utcáival valóban különleges hangulatot áraszt.

A kapualjakba benézve olyan érzésem támadt, mintha bármelyik pillanatban egy középkori lovag, szerzetes vagy vándor léphetne ki rajtuk.

A falu csendes, gyalogosan könnyen bejárható, és több pontjáról gyönyörű kilátás nyílik a Lot folyó kanyarulatára. A templom egyszerű, régi román stílusú épület.

A legfelső részekről a környező dombok és az egész völgy belátható. 

 Egy számomra eddig ismeretlen mezei juharfajra is rábukkantam. Kicsi, háromkaréjú levelei vannak.

A mai nap végére az út ismét jól felvitt a hegytetőre. Már nem vagyok messze a céltól, de még le kell ereszkednem a völgybe.

Ma már többször eszembe jutott, hogy ez az utolsó előtti nap. Jó pár hete úton vagyok: jó érzés lesz újra hazaérni, de egyben sajnálom is, hogy véget ér ez az út. De bárhogy is lesz, a holnap mindig hoz valami újat…