9.nap – Montverdun – Saint-Georges-Haute-Ville
Ahogy közeledtem a városhoz, egyre közelebbről hallottam a zenét, ugyanis a maratoni futóverseny résztvevőit egy kisebb ünnepséggel fogadták a városka központjában. Nagyon szép, régi kis város. Fölé magasodik a hegyen a Montverduni Perjelség 9. századi temploma és épületei, ahol ma este alszom.
Egy kicsit bámészkodtam, aztán vettem egy bagettet, egy kávét és egy kólát a csodálatos módon nyitva tartó pékségben. Az utcán ittam meg az italokat, közben a futókat néztem.
Ezután felsétáltam a hegy tetejére, a bencés perjelség épületéhez.
A 875-ben alapított kolostor, egy húsz szerzetesből álló perjelség, egykor Cluny fennhatósága alá tartozott. A helyi gazdaság sokat köszönhet nekik: földtisztítás, erdőirtás, szőlőművelés… olyan, mintha ide belépve időutazásba csöppenne az ember.
Megmutatta a hálótermet. Valami csodálatos az az óriási kandalló benne. Tavaly aludtam egy hasonlóban, de ez még patinásabb. Az ajtóhoz legközelebbi ágyat választottam szokás szerint, és feltöltöttem az elektronikai eszközeimet.
Ódon, 9. századi épületben a zarándokszállás.
Nem sokkal később megérkezett Antónia, és új barátra tettem szert: Patrik, Németországból, a francia határ közeléből gyalogol.
Kétszer is zuhanyoztam, mert elsőre nem volt meleg víz. Mondjuk jól esett a nagy meleg után, de később, amikor már volt, egy tisztálkodó fürdést és mosást is csináltam.
A vacsorát ötkor dobozolva betették a hűtőszekrénybe, és így a meleg ételeket mikrózva fogyasztottuk el. Antónia hatra gyönyörűen megterített hármunknak, és kerített egy üveg bort is, amit közösen ittunk meg.
Alexander és Yoselyn is itt szálltak meg. Ők az a házaspár, akikkel a kempingben találkoztam.
Különös belegondolni, hogy több mint ezer évvel ezelőtt is itt, ezen a helyen aludtak szerzetesek, és ugyanezt a mennyezetet nézték elalvás előtt.
Korán lefeküdtünk, és nagyon jól aludtam. Ötkor csendben felkaptam az összecsomagolt hátizsákomat, és kimentem a konyhába, ott reggeliztem és készülődtem.
Reggel még bementem a falusi pékségbe, ami már nyitva volt. Vettem egy kólát és egy croissant-t, mert gondoltam, hogy pünkösdhétfőn nem nagyon lesz bolt.
Nagyon jó pékség, egyébként tegnap is nézegettem – a rózsaszín, kenyér alakú süti tetszik a legjobban.
A többiek, akik kértek reggelit, itt kapták meg a pékségben fél hétkor. Én nem kértem reggelit, mert így egy órával előbb útra tudtam kelni. És ebben a melegben ez is számít. Útközben már találkoztam is a többiekkel, „Bon chemin”-t kívántunk egymásnak. Antóniának külön megköszöntem a holnapi szállást, hogy megbeszélte, ő pedig átadta a
És 6:00-kor végre úton vagyok.
Napfelkelte. A kora reggeli órákat élveztem a legjobban, még kellemes volt a hőmérséklet – erre a hétre meleg időt jósolt a meteorológia.
Következő város Chamodieu. Szép, régi, nagy erődtemplommal. Itt is nyitva volt egy helyi termékeket árusító bolt, vettem még egy üveg narancslevet. Úgy tűnik, ma folytatódik a maratoni futóverseny, mert itt is készültek az útlezárásokra.
Montbrison nagyobb város. A Camino út bevisz a belvárosba. Először a középkori tornyot láttam, a régi városfal részeként.
Utána felmentem a magaslat tetején lévő kálváriához.
A középkori utcák, kis hidak és a Vizézy-patak partja adják a város hangulatát. Kellemes a séta a régi házak között és a folyóparton.
A Notre-Dame d’Espérance katedrális a város fő látványossága. Nagy gótikus templom, több mint 800 éves történelemmel. Szépek az üvegablakok és a belső tér is. Bent nézelődtem, mikor Antónia is megérkezett.
A katedrális után megkértem, hogy segítsen pénzt felvenni az ATM-ből, mert azzal mindig mindenféle kalandom szokott lenni. A második készülékkel közös munkával sikerült.
Utána leültem a parkba szendvicsezni. Nem kellett sietnem, Saint-Georges-Haute-Ville innen már csak a következő állomás…
Szép nap volt, változatos szakaszokkal és sok szép pillanattal.
Remek a blog, Zsozsó, szép vidékeken jársz! Örömmel néznék egy térképet az útvonaladdal - ha egyszer van egy kis maradék időd, posztolj egyet lécci. Jó utat! Ervin
VálaszTörlés