11.nap La Chapelle-en-Lafay – Pontpeyrat

Kora délután megérkeztem La Chapelle-en-Lafay-ba, ahol ma az önkormányzati zarándokszálláson alszom.

A falucska csak néhány házból áll, nagyon régi, elzárt település a hegyek között, ezer méter magasság felett fekszik. 

Idefönt a klíma is kellemesebb, hűvösebb pár fokkal. A faluba beérve teljesen néptelennek tűnt. Bementem kicsit a templomba felfrissülni, hálát adtam, hogy idáig is eljutottam, és mindannyian helyet kaptatok az imáimban.

Aztán ahogy kijöttem, összetalálkoztam Antóniával. Ő már felderítette az önkormányzat közösségi helyiségét. Itt én is megtöltöttem a vizespalackomat, nagyon kulturált hely.

Utána felhívta Nellit, a gîte communal gondnokát, aki mondta, hogy nyugodtan foglaljuk el a szállásunkat, a templom bal oldalán találjuk a bejáratot, és majd később jön, elintézzük az adminisztrációt, valamint kinyitja nekünk a kis boltot, hogy tudjunk vásárolni, mert a faluban egyébként minden zárva van.

Nagyon szép, felújított zarándokszállása van a falunak, két kis szobával, és mivel csak ketten voltunk, így ma is saját szobában aludhattam.

Zuhanyozás és mosás után meg is érkezett Nelli. Nagyon megcsodálta a magyar zarándokútlevelemet, minden oldalról lefényképezte, mert ilyet még nem látott. Aztán átkísért az öt házzal távolabbi boltba, amire ki volt téve a „Zárva” felirat, de kinyitotta, és belül szép, friss árukkal volt berendezve.

Vettem mikrózható csirkepaprikás-szerű ételt, gyümölcsöt, tejet. Előételnek megláttam ugyanazt a pâté en croûte-ot, amit pár napja kóstoltunk, és nagyon finom volt. Ma én vettem a vacsorához az innivalót, de Antóniát kértem meg, hogy válassza ki, mert ő az ételeket és az italokat is nagyon jól ismeri. Ő egyébként kolbászos káposztát vett, amiből megkínált, és nagyon finom, olyan székelykáposzta-jellegű volt.

Még ekkor is kora délután volt. A vacsorát fél hatra beszéltük meg, addig a kellemes kis kertben pihentünk. Antónia pedig ismét olyan kedves volt, hogy két napra előre megbeszélte az én szálláshelyeimet is. A harmadik nap pedig elvileg már Le Puy-ba érek, ami tavalyról már ismerős nekem. Köszönöm, Antónia!

A vacsora fenséges volt. A pâté en croûte volt az előétel, és Antónia sárgadinnyéjével fejeztük be. Különlegesen finom volt: édes, illatos és érett. Meg is tanultam végre ezeket a szavakat: „Doux, parfumé et mûr”. És az egész nap „magnifique” volt.

Utána még kicsit üldögéltem a kertben az árnyékban. Ha behunyom a szemem, az erdő illata, a hegyvidéki klíma, a madárdal és a csend Királyrétre és a Börzsönyre emlékeztet.

Korán nyugovóra tértem, és fél ötre állítottam be az órámat ébresztőre.

Nagyszerű reggelim volt: müzli az estéről maradt sárgadinnyével, és franciamódra, müzlistálból fogyasztott hosszú kávéval.

A nap első sugara.

Montarcher egy szép templom a hegycsúcson, körülötte néhány épülettel. Érdekes megoldás a kálvária: a stációk ilyen kis kincsesládákban vannak elhelyezve. Távolról visszanézve így fest a hegy tetején.

Kitűnőek az útjelzések. És ma egyelőre kellemesen lefelé visz az út. Tegnap felfelé kapaszkodott: 460 méterről 1150 méter magasra.

Itt kell nagyon figyelni, mert a GR 765 túraút különválik a Camino úttól. És akinek jó szeme van, a kép felső sarkában láthat egy hőlégballont. Eléggé népszerű errefelé, majdnem minden nap láttam az égen.

Jó úton haladok. Persze azért a Mapy.cz-re is gyakran rápillantok.

Ez a kedves kis kápolna Le Crosot pici falucskában áll. Amikor beléptem, megbotránkoztatott, hogy valaki az üres borosüveget a szenteltvíztartóba tette. De közelebbről megnézve egy címke áll rajta: ebben tárolják a szenteltvizet. És nagyon szépen dekorálva, gondozva van ez a kis épület.

És legelő teheneket látok mindenfelé. Ennyi tejjel szerintem fél Európát ellátják, és már nem csodálkozom a sokféle sajton sem, amit errefelé készítenek.

Nagyon szép fenyvesek vannak itt fent. Az erdőgazdálkodás is nagyon gondos és odafigyelő. A máglyába kerülő ipari fa terpesze szépen palástra van faragva.

Sok szakaszon egyszerűen csak egy valódi kagyló felszögelésével jelzik az utat. 🙂

Kicsit később utolért Patrick, és együtt sétáltunk Usson-en-Forez-ig. Nagyon kellemes kis régi, pár utcányi belvárosa van. Megnéztük a templomot, és egy kávét ittunk a bárban, aminek nagyon jó az elhelyezkedése: a ‘Rou de Soif’ a „Szomjúság utcájában” van. 😆

A kávé után Patrick még elment a pékségbe. Nekem még van két szendvicsem tegnapelőttről, azt kéne megennem, úgyhogy én útnak indultam. A templomnál találkoztam Antóniával, aki már a hűvösben pihent.

A falu végén egy nagyobb fűrészüzem.

Tízórai a hátizsákból.

Már csak hat és fél kilométer. Pontpeyrat a mai célpontunk.

Jó úton lenni, minden nap új dolgokat látni és megismerni. Ilyen jó időben, szép tájakon úgy érzem, a világ végéig el tudnék sétálni. Amint Lamartine a nagy romantikus írta:

« Mais la nature est là, qui t’invite et qui t’aime.       A. de Lamartine»

„De a természet mindig ott van: hív és szeret téged.”