13.nap – Le Cros – Le Puy-en-Velay

 

Én érkeztem először a szálláshelyünkre. Mindjárt az első ház volt Le Crosban, könnyű volt megtalálni. Maga a település is csak pár házból áll, kisebb, mint Királyrét

Az ajtóra ki volt téve, hogy nyitva, így hát bementem és lepakoltam a dolgaimat. Pár perc múlva megjelent Martine, a kedves szállásadónk, és frissítővel kínált. Aztán a nappaliban, a nagy térkép előtt beszélgettünk a Caminóról.

Mindig nagy sikerélmény, ha megértik a franciámat. Egyszerű dolgokra már egész jól tudom használni, és az értésem is talán kicsit fejlődött. Minden nap tanulok valami keveset. Ma például Patrikkal tisztáztam az elköszönéseket. Ami eddig nem volt világos: a „tout à l’heure”-t akkor használjuk, ha rövid időn belül újra találkozunk, az „à bientôt”-t, ha néhány napon belül találkozunk, és az „au revoir”-t akkor, amikor lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Ez már igazi nyelvi finomság.

Kisvártatva megérkezett Patrik is. Mivel csak ketten voltunk a házban, ismét külön saját szobát kaptunk. Szinte zarándokluxus körülmények.

Zuhanyozás és mosás után a nappaliban olvastunk. Én feltöltöttem a naplómat. Kellemes, pihenős délután volt jó baráti társaságban. Írtunk köszönő szavakat a vendégkönyvbe is.

Gyönyörűen sütött a nap, még délután is enyhe szellő fújt, úgyhogy kimostam még a nadrágot is, és gyorsan megszáradt.

A házigazda 7 órára készítette el a kitűnő vacsoránkat. Előételnek saláta volt.

A főétel pedig Le Puy-i lencse kolbásszal. Van itt egy különleges zöld lencsefajta, és ez a környék leghíresebb étele. Tavaly étteremben kóstoltam, de ez most még finomabb volt. Mondtam is Martinének, nagyon örült neki.

És végül helyi sajtokat és gyümölcsöt is kaptunk.

Korán lefeküdtem aludni, és reggel fél 5-kor ébredtem. Martine még este kikészítette a reggelinket: igazi francia reggeli vajjal és kétféle lekvárral, gyümölcslével, joghurttal. Az átcsurgatós kávéfőzőbe is be volt készítve minden, csak be kellett kapcsolni.

Éppen amikor indulni készültem, lejött reggelizni Patrik is. Egy szoros öleléssel búcsúztunk, mert nagyon megkedveltük egymást.

Visszanézve Le Crosra.

Gyérítés a douglasfenyvesben.

A tehenek mindig nagyon megbámulnak.

A mai út főleg lefelé vezet. Patrik mondta is este, hogy kár, hogy nincs gördeszkánk, egyszerűen csak legurulnánk Le Puy-be. Be is mutatta, hogyan szlalomozna 🙂

Előttem Saint-Paulien. 

Lenvirágos búzamező. 

És pipacsmezők

Saint-Pauliennek nagyon szép régi belvárosa van. A központban áll a híres Szent György-templom. Sajnos zárva volt, de kívülről is lenyűgözően hatalmas. Micsoda statikai megoldásokat, támpilléreket terveztek már abban az időben! És évszázadok óta stabilan áll.

A szelektív hulladékot nagyon okosan hasznosítják. Minden városban látok ilyen szelektálótelepet.

Erdészeti géptelep, harvesterek.

Ahogy leértünk a hegyekből, kisimult a táj. Errefelé már sokkal több a falu és a település.

Communac-on halad keresztül az út. Pici falu, néhány nagyon régi épület áll itt. Errefelé minden falu neve -ac-ra vagy -hac-ra végződik.

Bilhac is hasonló kedves kis település, kőből épült házakkal.

Polignac elképesztően szép. Már távolból láttam a várkastélyt a szirten, úgy emlékeztem, Le Puy-ből is látható volt. A Camino útja a templomig kapaszkodott fel. Oda bementem, de a várba most nem másztam fel. Hallom, valaki kiabál:
– Georges!!… Georges!!

Patrick már a bárban kávézott. Mondta, hogy a várat ő is kihagyja, az útikönyv szerint belül üres, csak a falak állnak, azt pedig innen is látjuk. Monumentális.

Innen még nem látszanak Le Puy bazaltkúpjai, mert a város lent fekszik a Loire völgyében…

Le Puy felé közeledve valami ismerős, otthonos érzés jön elő, ami biztonságot ad. A tervem az, hogy megnézem, a Donatívós szállás nyitva van-e. Ha nem, akkor a tavalyi helyen felállítom a sátramat.