10. nap – Saint-Georges-Haute-Ville – La Chapelle-en-Lafaye
Még Saint-Georges előtt utolért Antónia. Nagyon gyors a tempója, bár idősebb nálam, fele akkora, és 11 kg-os hátizsákkal is nagyon sebesen halad. Ő az őrangyalom, legalább a fele szállásomat segített megbeszélni. És van türelme velem beszélgetni franciául-(amiből sokat tanulok)- valószinüleg azért mert a pszichiátriáról ment nyugdíjba. Merci Antonia!
Többen írtátok, hogy jó lenne látni az útvonalat, hogy merre megyek. Ezen a térképen látni lehet Taizét ahonnan indultam és St Georgest ahol most tartok
Délutánra 32 °C lett, a sálamat bevizezve hűtöttem magam .
Kitikkadva érkeztünk meg a város főterére. Az üzletek az ünnep miatt zárva voltak. Bementünk megpihenni a templomba, ahol jó hűvös fogadott.
Itt kezdtünk tájékozódni, hogy melyikünknek merre lehet a szállása. Antónia a gîte communalban beszélte meg a szállását.
Az én szállásom pedig egy családnál lesz ezen a napon. Antónia még korábban lelkemre kötötte, hogy ezt a pünkösdhétfő esti szállást legalább két nappal előre szervezzem meg, mert az ünnepek miatt nagy lesz a foglaltság. Így még a kempingből sikerült a könyvből a második mobiltelefonszámot elérni, és nagy örömömre azt mondták, rendben van, várnak hétfő estére, csak erősítsem meg egy SMS-sel, hogy Georges vagyok, és mikor szeretnék megszállni.
Nagyon szép, kellemesen hűvös volt, jólesett egy kicsit pihenni. Pár perc múlva megérkezett, frissítővel kínált, és megmutatta a szobámat.
Mondta, hogy még egy kicsit el kell mennie, addig pihenjek nyugodtan, vagy ha van kedvem, üljek ki a kertbe. Ötre jön majd vissza. Zuhanyzás, mosás után jól esett a hűvös kertben, a fekete diófa alatt pihenni. Itt vannak a háziállatok is, és mellettem csordogál a patak.
Öt után visszaérkezett, és megjött Sylvain is, a férje. Sandrine franciát tanít az általános iskolában, Sylvain pedig vízvezeték-szerelő. Később megvacsoráztunk. Sandrine töltött paradicsomot készített a kertben termett alapanyagokból, nagyon finom volt. Utána sajtot, gyümölcsöt ettünk, és kibontottak egy üveg finom vörösbort.
Vacsora után kicsit kiültünk még a kertbe. A háziállatok nagyon szelídek. Azon csodálkozom, hogy a libák nem úsznak el a patakon, pedig kerítés sincs. A galamb, Annabelle pedig, ha hívják, kézből eszi meg a magokat. 
Kellemes, családias este volt – köszönöm, Sandrine és Sylvain! Utána jól aludtam. Reggel a gondosan kikészített müzlit és kávét reggeliztem, és pontosan hatkor léptem ki az ajtón.
Nagyon kellemes volt az idő, láttam a napkeltét – ma is gyönyörű volt.
A szomszéd faluban van ez a hegytetőn álló templom, minden irányból festői.
Réteken, szántóföldeken haladtam keresztül a következő faluig. Ott már nyitva volt a pékség, a házigazdáimtól kapott croissantomhoz vettem egy kólát, így tökéletes tízóraim lett.
Margerie és Soleymieux falvak között az út pontosan olyan volt, ahogy a gyerekek lerajzolják, és a templomban ki volt függesztve 🙂
Soleymieux-ban Ivivel telefonáltam éppen, amikor Antónia utolért, így be tudtam mutatni neki. Az elköszönésünket is hallotta, és azt gondolta, hogy a „puszi” azt jelenti: au revoir.
A templomban épp folyt a mise, egy pár percet töltöttem ott is, majd kijövet Patrikkal találkoztam. Egy darabig együtt haladtunk, jó vele beszélgetni, angolul -a szókincsem miatt- gazdagabbak a lehetőségek. Ő is nyugdíjas, de csak 64 éves, elzászi.
Következö kisváros Marols, lenyugöző a templom és a környéke.
A temető kápolnáján van ez a régi zarándokjel, vándorbot tökkel, kagyloval
Moha szőnyeg.
Náluk is van újszülöttek erdeje, mindenféle névtáblákkal.
Nagyon régi kővel szegélyezett út. Talán római?
Az út utolsó szakasza kellemes, szintezett, erdészeti feltáró úton vezetett.
Ahogy reggel elhagytam a szállást, azon gondolkodtam, vajon miért fogadnak be és segítenek idegen zarándokokat ezek a kedves, áldozatkész emberek, hiszen biztos lenne saját dolguk is ezen kívül. Röviddel ezután, szokás szerint, elolvastam a mai ‘napi evangéliumot’, és mintha erre is választ találtam volna: „Aki Jézusért áldozatot hoz, százszorosan visszakapja.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése