14.Nap Le Puy en Valley- Saint Privat d’Allier

 

Nagyon gyönyörű út Polignac felől érkezni a városba

A város neve is azt jelenti hogy

 “Kúpok a völgyben”. A meredek bazalt kúpók látványa rendkívüli és meghökkentő. 

A városba érve először egy ősrégi botanikus kerten haladunk keresztül .nagyobb mamutfenyők vannak mint Sopronban az Erzsébet parki. És mindenféle Őshonos és egyéb fagyok . Hogy ki telepítette és mikor azt majd utánanézek. De a tábla szerint 1600-ban már említették írásokban

És ezután közvetlenül a St Michael bazalt kúp mellett haladunk el. Egyedülálló látvány ez a meredek hegy, tetején a kis templommal melyet Gotsccalk püspök építtetett a lX. Században, amikor visszatért Santiagoi zarándoklatából. 

Nem messze innen a másik bazalt kúp csúcsán áll Mária hatalmas szobra a kis Jézussal Amit a Napóleon által a Krími háború ban  zsákmányolt 276 ágyuból öntöttek

Le Puy, Mária városa. A katedrálist is egy történelem előtti időkből származó Dolmen (nagy kő áldozati hely.) fölé építettek mert a középkor elején Máriajelenést jegyezték föl ezen a helyen. Ma is ez a kő oltár helye. 

A katedrális a legnagyobb nevezetessége a Fekete Madonna szobra az oltáron.

Négy világörökségi helyszíne van a városnak: a Mária-szobor, a Szent Mihály-templom a hegy csúcsán, a katedrális és a Hôtel-Dieu, az egykori hatalmas zarándokkórház és szállás, amely ma kulturális központként és Hotelként működik. Mivel tavaly csak ez maradt ki a látnivalók közül, most a szálláshely felé menet bementem az udvarába. Grandiózus építmény. Érzékelteti, hogy a középkorban milyen nagy jelentősége volt ennek a helynek, és milyen sok ezer zarándok megállóhelye lehetett ez a város.

Először a Camino Egyesület által fenntartott donativo szállást vettem célba. Tavaly ez felújítás miatt éppen zárva volt, most szerencsém volt vele.

Fél kettőkor az ajtó már nyitva állt, és ahogy a kapunál nézelődtem, egy önkéntes kiszólt az ablakon, hogy jöjjek nyugodtan.

Igazából csak háromkor nyitnak, de letehetem a hátizsákot, és háromra, ha visszajövök, beregisztrálnak.

Így is tettem. Háromig megnéztem a katedrálist, gyújtottam gyertyát, hálás voltam a gondtalan megérkezésemért, gyújtottam gyertyát mindannyiunkért, és dobtam be egy kis írásos imát Szent Jakab ládájába, amelyben mindannyiunkra kértem az áldását.

Egy kicsit jártam a katedrális körüli ezeréves utcákat és lépcsőket is.

Majd kettőtől kinyitott a Compostelle Egyesület zarándokfogadó kis helyisége a katedrális mögött. Nagyon hangulatos, van egy kis kávézója is, és kedves önkéntesekkel lehet itt beszélgetni. Leültettek, megkínáltak verveine (citromverbéna) koktéllal, és ittam egy teát is náluk.

A kert is nagyon kedves és árnyas.

Mutatták, hogy van egy kis múzeumuk is, nagyon kellemes, hűvös helyiség. Valóban nagyon szép kis kiállítás, bár nem annyira Caminós témájú, inkább egy Le Puy-i rabbi munkásságáról szól.

Aztán háromra visszamentem a szálláshelyre, ahol Elizabeth nevű önkéntes fogadott kedvesen. Verveine-szörppel kínált, kaptam pecsétet, és megmutatta a szállást. Látszik, hogy tavaly gyönyörűen felújították.

Szép a zuhanyzó. A hálóterem pedig ágyanként kis szobákra lett szeparálva. Én egy ablakos szobácskába kerültem. Nagyon kellemes ez a szállás. Adományosan működik, lent a konyhában mutatták a dobozt, ahová az adományokat dobhatjuk, amennyit gondolunk. Reggelit is kapunk 6:15-kor.

Jól esett a délutáni zuhanyzás és pihenés, utána elsétáltam a Carrefour áruházba, ami hét percre van.

A vacsorát a konyhában, az ebédlőben költöttem el. Csirkés-gombás rizs volt, mikrózható kiszerelésben. Vettem hozzá egy barackot és egy pudingot.

Most, hogy nem franciákkal vacsorázom, sokkal szerényebben oldom meg az étkezést. De finom volt és jól esett. Este pihentem, és korán elaludtam.

Reggel 6:15-re készítették elő nekünk a szokásos francia reggelit vajjal, dzsemmel, narancslével. Hozzá hosszú kávét és müzlit. Remek ez a hely, mindenkinek ajánlom.

A reggeli vége felé az önkéntesek mondták, hogy énekeljük el együtt az Ultreiát, ezt a Camino-indulót. Jó érzés volt. Én sokszor hallottam már, van, akinek ez az első élménye vele, de mindenképpen közösségteremtő.

Az önkormányzati díjszabásnak megfelelő összeget dobtam be a ládába, mert tényleg nagyon jó, amit itt csinálnak.

Reggeli után hétre a katedrálisba mentünk a zarándokmisére. Ez tavaly is nagyon szép volt. Rendkívül különleges már maga a katedrális épülete is: meredek hegyoldalra épült, és a padlóján felnyíló ajtó van.

A levezető lépcső pedig egyenesen a Camino útvonalára vezet.

A távozás előtt egy szép kártyát és egy kagylójeles medált kapott mindenki.

A Caminót is mindenki másképp csinálja.

Visszanézve a városra.

Errefelé már jobban kiépített az infrastruktúra.

Tavaly ezen a kőfalon tízóraiztam.

Saint-Christophe-ban tízóraiztam egy padon, és összeismerkedtem Jeffryvel New Yorkból. 2015-ben kezdte a Caminót, és azóta már hatszor visszatért.

Nagyon szépek a régi kőházak a sötét bazalttufából. 1671 volt az egyik kapura vésve.

És itt vannak a tavaly is megcsodált, szárazon, vegyszer nélkül komposztáló erdei vécék megfelelő távolságokban az út mellett.

Jó a szénatermés, vastagok a rendek.

Az utolsó falu a vicces nevű Chier. Erre emlékszem. Innen már lejtős, árnyas út vezet Saint-Privat-d’Allier felé.

Jó érzés volt, hogy ma valóban az út és az ismerős táj vezetett. Ritkán kellett a térképre nézni. Ugyanaz az út, mint tavaly, de mégis más.