12. nap – Pontpeyrat – Le Cros

Pontpeyrat nagyon kicsi falu, mindössze egyetlen utcából áll a főút mellett, kis templommal. Szállásokban sem bővelkedik, mi a pékségnél foglaltunk szállást.

Antónia már ott volt, mire a faluba értem, és az ablakból integetett, hogy foglaljam el a szállást, az adminisztrációt majd utána elintézzük.

Lepakoltam, nagyon jólesett a zuhanyzás, aztán kisvártatva megérkezett Patrik is.

A péknek elég sok szobája van, úgyhogy jutott saját szoba Antóniának, Patriknak és nekem is külön.

Ahogy elkészültünk, lementünk a pékségbe, rendeztük a szállás díját, és hatalmas pecsétet nyomott az útlevelünkbe.

Helyi termékekkel jól felszerelt kis boltja van, innen válogattuk össze a vacsorához valókat.

Antónia még gyönyörű sonkát is vásárolt előételnek, ma pedig Patrik gondoskodott a borról.

Főételnek ravioli konzervet választottunk. Ez volt az utolsó alkalom, hogy így mindhárman együtt legyünk. Antónia egy nappal később ér Le Puy-be, és ők mindketten ott fejezik be az idei útjukat. Jó kis csapat voltunk együtt. 

Öt húszkor indultam el, és ma volt az első alkalom, hogy fejlámpával mentem egy darabig, amíg kivilágosodott. Arra törekszem, hogy a nagy melegben már ne kelljen sokat gyalogolni.

Hatkor már a nap kezdett látható lenni, kivilágosodott.

A mai szakasz ritkán lakott hegyvidéki területen vezet át. Fenyvesek és legelők szegélyezik az utat. A 27 kilométeres úton egyetlen település sem esik útba. Néhány istállót láttam és egy két tanyát. 

Patrickék mutattak egy kis kitérőt, ami nem sokkal hosszabb, de útba ejt egy falut, ahol esetleg lehet kávézni vagy valamit venni.

Azt hiszem, erről írta az útikönyvem, hogy itt haladt a rómaiak nagy észak–déli útvonala, és még ma is láthatók a maradványai. A legenda szerint valamelyik császár is végighaladt rajta valamikor Asterix és Obelix idejében.

Ma egy léghajó egészen közel jött, itt szállt le kétszáz méterre, a fák mögött. Sőt, végül a rétre kiérve a kikötést is láttam. Olyan közel voltam, hogy egy „Bonjour!”-ral köszöntöttük egymást.

Már rendsodrózták a szénát.

Áfonyás fenyves.

Később észrevettem, hogy elvétettem azt az útelágazást, amit Patrik mondott a falu felé. De nem baj, mert tegnapról maradt bőven szendvicsem, és innivalóm is elég. A tegnapi vacsora maradékából készítettünk útravalót. Nagyon gazdag szendvicsem van: sajtos, sonkás, patés. Ilyen szép helyet találtam tízóraizni.

A vidék a zöld különböző árnyalataiban pompázik.

Egész nap a Parc Naturel Régional du Forez területén járok, ez valami nemzeti parkféle lehet. Fél háromra megérkeztem Le Crosba.

Ma csak a természettel voltunk kettesben az úton.
A Camino néha csak ennyi: menni és figyelni.