70. Nap Utazás haza

 A szombat is “zarándokreggelivel” kezdődött, Tamás nevezte el így a vaj, lekvár, péksüti összeállítású reggeli étkezést :). Most is ilyet vettem a Seminario büféjében, menüben, mert jobban megéri.

9.30-ig kellett elhagyni a szállást, addig zuhanyoztam, és a csomagolással, pakolással töltöttem az időt.

A túrabotokat Finisterrában Arankáéknál hagytam – kiszolgáltak az úton, és eléggé le is amortizálódtak. A meleg ruhák javát meg magamra vettem. Elég jó, kompakt kis csomag lett a hátizsákokból.

Egy ideig még a városban nézelődtem.

Helyi finomságok boltja,

A legújabb dizájnú pólók.

És persze Santiago torta mindenféle méretben. 

Az Obradoiró téren zarándokok sétálgatnak a világ minden tájáról. Összefutottam Mártával is, akivel még Zabardikában találkoztam.

Utána a zarándokiroda utcájába fordultam be. Ági adta az ötletet, hogy menjek be az iroda kis kápolnájába francia misére. Azt lekéstem, de az angol nyelvű éppen kezdődött. Nagyon meghitt volt, valamennyire értettem is. A pap gondolatai az út befejezéséről és az azutáni életről szóltak. Jó, hogy bejöttem.

Azután kisétáltam San Lázaro felé, és a 6A jelű busszal kimentem a repülőtérre. Éjszakai utazás lesz, Valenciai átszállással. 

Kicsit szomorú is lehetnék, hogy véget ért ez a csodás út — hogy már nem várnak rám napról napra új tájak, emberek, élmények. És persze, valahol tényleg így is van.

De ahogy Tamással beszélgettünk arról, mit tanultunk az úton, mindketten úgy éreztük: a lelki békét akkor találjuk meg, ha mindent úgy fogadunk el, ahogy van, mert nem ismerhetjük a történések mélyebb okait.

És talán azt is, hogy soha ne ítélkezzünk — hiszen mi csak egy részét látjuk annak, ami történik. Az egész képet úgyis csak Valaki más látja.

Szép volt, de otthon is jó lesz — sőt, ott a legjobb :), és köszönöm mindannyiótoknak, akik olvastátok a naplómat, jó érzés volt, hogy otthonról követtétek az utamat!

Viszontlátásra otthon, Buen Camino!🙋‍♂️