67. Nap Muxia-Finisterre
Nagyon szép a megérkezés Muxíába: a domb tetőjéről elénk tárul az óceán és a város.
Meg kell kerülni a kis tengeröblöt, és máris elérjük a város szélét.
Itt lakik a kedves Benedek Rózsa, a Caminósok nagy-nagy segítője. Pár éve még szállás is volt nála itt, a Delfin Albergue. Tavaly ő küldött túrabotokat elém Portóba. Most sajnos nem tudom meglátogatni, mert éppen Caminón van.
Több helyen is laktam már Muxíában, most Anna ajánlott egy albergue-t, az óceánra néző ablakokkal – valóban takaros kis hely.
Jólesett a meleg vizes tusolás és a délutáni pihenő, mert az esős idő miatt nem sok sziesztát tartottam napközben.
6.00 előtt elállt az eső, és elindultam a városba. Egy helyi kis boltban vettem bagettet, sajtot és tejet, és megkérdeztem a nénitől, hánykor van a mise. Mutatta a kirakatban az időpontokat: a zarándokáldás fél 7-kor kezdődik – még éppen odaérek, ha sietek.
Egyenesen a félsziget csúcsában álló Bárkás Szűz Mária-templomba igyekeztem. A legenda szerint, amikor Szent Jakab itt térített Hispániában, a tenger irányából hozzá érkezett Szűz Mária egy kőből készült hajón. A hajó a parton darabjaira tört, és az ott található különböző alakú sziklák a hajó egyes darabjai.
Az Egyensúly Köve – a Bilenő Kő (Pedra de Abalar, a hajó teste) – csak a tiszta szívű embert engedi megmozdítani.
Mellette áll a Vitorla, más néven Csípők Köve (Pedra dos Cadrís), amely alatt kilencszer átbújva enyhül a hátfájás.
A Kormánykő (Timon) a nők termékenységét őrzi, a Szerelmesek Köve pedig a hűséget.
Éppen a zarándokáldásra értem a templomba, amikor a pap szentelt vízzel permetezett meg bennünket. Utána sorba álltunk, és egyenként áldást kaptunk: keresztet rajzolt a homlokunkra.
A végén, ahogy két éve is, kinyitották az oltár mögötti ajtót, és fel lehetett menni az oltár szobrához.
A mise végére a szél nagyon fölerősödött, a tenger haragos volt, nagy hullámok csapódtak a sziklákhoz.
Hajmeresztő, hogy halászhajók ilyen időben is kimerészkednek – a távolban látok is egyet (ott baloldalt).
Az esőkabátot majdnem lefújta rólam a szél. :-)
Az óceánt itt, a Caminón láttam először. Gyerekkorom kedvenc olvasmányából, a Kincses szigetből merítettem addig az óceánról alkotott képemet.
Ahogy a szállás ablakából nézem az óceánt, a mostani kép teljesen megegyezik azzal, ahogy elképzeltem:…. „A Benbow admirális fogadó a tengerparton állt, nem messze a Fekete Kutya-öböltől, ahol a hullámok a sziklákhoz csapódva üvöltöttek, mint valami vadállat. Künn a tenger tajtékzott, a szél süvített a kéményben, s az egész ház mintha recsegett-ropogott volna a szélviharban. A hullámok a partnak csapódtak, sós permetük beverte az ablakot, mintha maga a tenger akarna betörni hozzánk. A hajók, melyek ilyenkor elhaladtak, csak árnyak voltak a szürkeségben, s az ember úgy érezte, a világ peremén áll…”
A naplemente csak halványan derengett át a felhőkön.
Hazafelé még a Froizban vettem vacsorát és egy mikrózható paellát.
A szállás kis ebédlőjében már mindenki vacsorázott. Egy ausztrál lányhoz ültem le, és megkínáltam az almalévemből. Vacsora közben jót beszélgettünk – a foglalkozása nővér, most a Norte úton jött végig. Vacsora után korán lefeküdtem, mert másnap korán indulok Finisterrába.
Az idei utam utolsó szakaszának indulok neki. A hajnali órákban erdőkön, hegyeken át mentem makadám utakon.
Egyre később kel a nap – főleg ha borult –, fél kilenckor is még sötét van.
Egy szép fenyőerdősítés volt az út mellett.
Néhányszor a távolból megpillantjuk az óceánt.
Egy apró Caminós kedvesség: egy arizonai hölgy szembejött, megállított, és megkérdezte, akarok-e kávézni. Mondtam, hogy persze – reggel óta erre várok! Nagyon lelkesen magyarázta, hogy a következő faluban az út jobbra kanyarodik, menjek majd arra, ott lesz egy kávébár.
Aprócska figyelmesség – ez a kis segítő szándék és közvetlenség többnyire hiányzik a mindennapi életből.
Most ebben a pár napban kaptunk néhány esőt. Ettől még jobban tudom értékelni azt a gyönyörű időt, amiben eddig részünk volt. Hálás vagyok. 🙏
Halászfaluban a kerítés is maradék halászhálóból készül.
Aztán egyszer csak megpillantom a tengert és a várost. 1650 km mögöttem és arra gondolok, ez minden lépést megért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése