69. Nap. Santiago pihenőnap

 A busszal háromra értem a városba.

Mai napra nem volt különösebb tervem, két éjszakára foglaltam ágyat Santiagóban, a Seminario Menorba. Hatalmas ez az épület, kellett egy kis idő, amíg eligazodtam benne. Kb. tízperces út, míg a 3. emeleti szélső szárnyból a -1 szintre, a konyhába jutok. De élvezem, tetszik a hely.

Itt vannak egyágyas szobák is, nem sokkal drágábban. Most ilyet kértem, és jó ötlet volt, segít áthangolódni, hozzászokni, hogy vége a vándoréletnek.

A -1 szinten van egy kis supermarket is, itt vettem vacsorát: csípős levest és paradicsomos húsgombóc-konzervet. Tökéletes vacsora volt.

Aztán kirakodtam mindent a hátizsákból, és levittem az összes ruhámat a szintén a -1 szinten lévő mosógépekhez. Majdnem két órát tartott a mosás és szárítás, de most megint minden friss, illatos. Az esős napokon nem nagyon száradtak meg a ruháim, már nagyon vágytam erre.

Közben teáztam az ebédlőben. Még az úton vettem egy doboz menta teát, és a kávékhoz kapott cukorral ízesítem 😊.

Ez a mostani nyugalom még az úti csendnél is mélyebb. Ez a csend most más – nem az út fáradtsága utáni pihenés, hanem a megérkezés nyugalma.

Még a városban találkoztam egy magyar lánnyal, Anitával. A hátizsák felvarrómat látva szólított meg, ő a Portugál útról jött, nagyon élvezte, tele volt élményekkel. Beszélgettünk, meséltem neki, a városban mit érdemes megnézni; a zarándok árnyékát sem ismerte, jó, hogy összefutottunk. :)

Ilyen kis reggeli menü is kapható a Seminario boltjában.

Szép a hatalmas park is, még labirintus is van.

Így utólag azt gondolom, igazán jó volt az út időzítése: október végén már itt is megérkezik a hűvös idő, reggel 6 °C.

A katedrális körül sétáltam. A Szent Kapu, ami csak 10–15 évente nyílik meg, amikor Szent Jakab napja (július 25., vasárnapra esik), a Szent év Santiagóban.

11-kor beálltam a már akkor is jó hosszú sorba. Ez a sok ember mind bejutásra várt, reméltem, most beférünk.

Sikerült! Még az egyik utolsó padban helyet is szorítottak nekem a kedves zarándokok.

A mise gyönyörű volt. A spanyol prédikáció alatt pedig mindannyiunkért imádkoztam, akik gondolatban elkísértetek erre az útra.

Újra láthattam a Botafumerót, a világ legnagyobb füstölőjét működés közben. Bemondták, hogy egy brazil és mexikói egyházközség támogatásának köszönhetjük ma ezt a rendkívüli látványosságot.

Egyébként csak egyházi ünnepeken használják, képzett tirabulejrók kezelik a kötelet. Ők csak egyházi szolgálatban lévők lehetnek. Egy zsoltárt énekelnek a füstölés alatt, a megfelelő ütemben, és a 3. versszaknál már csak az oltár előtt lenghet.

Tegnap elértem Camino-m végpontját, a „0” jelzésig.

Ma pedig, a zarándok misén a katedrálisban, a zarándoklatom a szívemben is véget ért.

Mise után ebédeltem a belvárosban.

Első fogásnak „pimientos de Padrón”-t kértem (a galíciai sült zöld paprika, amit gyakran csak „pimientos” néven emlegetnek). Ez egy kis, húsos zöld paprika, amit olívaolajban sütnek meg, majd durva tengeri sóval megszórnak. A Padrón paprikák közül némelyik csíp, némelyik nem, tehát játék is van benne: a legtöbb édes, de néha belefutsz egy tűzesen erősbe. Az enyémbe most nem volt.

Utána 14:45-re sikerült jegyet váltanom a főkapu megtekintéséhez. Örülök, hogy most először láttam ezt a részét is a katedrálisnak.

A Dicsőség kapuja Santiago de Compostela-i katedrális lelki és művészi szíve. Mateo mester faragta a 200 alakot. 1138-tól 1211-ig készült a kapu. Olyan, mint egy képregény, mintha mozgásban lennének a figurák.

A kapu középpontjában Krisztus dicsősége ragyog: a felső ívben látjuk őt trónon, körülötte az apostolokkal, prófétákkal és angyalokkal. Az egész kapu a Jelenések könyvét idézi meg. Krisztus tekintete békét sugároz.

Dániel próféta mosolyog, kölyökképű. Vele szemben ott van Eszter királynő szobra; az ő dús kebleit bámulta. A cenzúra miatt a mesternek le kellett faragnia.

Élethű hangszerek az apokalipszis 24 vén muzsikusának kezében; a faragás alapján készített hangszerek megszólaltak.

Az alsó ív oldalain próféták és apostolok láthatók, mindegyik arckifejezése élő, szinte beszélgetnek egymással.

Az oszlopok tetején lévő szörnyek és emberek az égi és földi erők harcát jelképezik, a rend és a káosz közötti feszültséget. A bűnöket is megfaragta: a falánkságot empanada-evéssel ábrázolta .A dicsőség oszlopán egyik alak Matteo mester. Hátul térdel.

Ebben a világban a középen álló Szent Jakab a hit szilárd pontja. 

Évszázadokon át a zarándokok megérintették az oszlop alját — a kő tenyéralakban ki is kopott ettől. Ma már nem engedik a fizikai érintést, de elég, ha ránézel és hálát adsz az utadért.