66. Nap Olveiroa-Muxia

 Az Olveiroai önkormányzati szálláshelyen a bejelentkezés rugalmasan van megoldva,  nagyon tetszik. Önkiszolgáló rendszerű. Ki volt téve a recepcióhoz egy csomó higiénikus papír ágynemű, el lehetett foglalni az ágyadat, zuhanyozni, mosni, és a gondnok csak 7.30-ra jött a regisztrációt megcsinálni.

A szállás nagyon szép, több száz éves gallegó porta, nemrég újíthatták fel az eredeti állapotra.

Kaptam itt is újságpapírt a cipőbe.

Nézzétek ezt a régi konyhai tűzhelyet! Teljesen nyitott tűzterű.

Miután zuhanyoztam és elrendezkedtem, átmentem a bárba vacsorázni. A közelebbi zárva volt — egy kicsit kapatos pincér mondta —, de azért pecsétet tudtam kérni.

A falu másik bárja működött, és nagyon jót vacsoráztam.

A berendezés nagyon ötletes: a menü egy tetőcserépre van felírva. Meg egy kapára.

A bárszékek egykerekű kerékpárok.

Régi mezőgazdasági eszközök a falakon — például filoxérairtó.

A galíciai levest mindenhol kicsit másként készítik el, ez is nagyon ízlett.

Jó ötlet, hogy egy szita a kenyérkosár.

A második fogást a fordító „borjúpörköltnek” fordította. Inkább borjúsült volt, de finom, porhanyós.

És gyümölcssaláta volt a desszert.

Meg bor, amennyi jólesik. Persze egy üveggel túl sok lett volna, hagytam belőle.

Reggel a szokott időben indultam. Szerencsére az eső elállt, kicsit ködös volt az idő, de sétálni éppen jó. Felvettem a sárga széldzsekit.

Kint az erdő közepén találtam ezt az adományos ajándékhelyet — bocsánat, inkább boltocskát —, vettem is egy banánt, mert reggelire ma csak kekszem volt.

Galíciában is vannak szalamandrák.

Misztikus, bibliai napkelte. És elállt az eső. Kopp, kopp, kopp.

Nyolckor találtam egy nyitva lévő bárt, megálltam tejeskávéra és egy napoletánóra. Ezzel a jókívánsággal indult a napom 😀 — a kávézó cukorján:

„A hétmérföldes bakancsok.”

A „Nagy elágazás” — legkésőbb itt el kell döntenünk a dilemmát, hogy Muxíába vagy Finisterrába menjünk.

Azután következik Dumbría. Két éve itt szálltam meg, kedves kis hely.

A kisebb falvak is ilyen gondoskodóak: tesznek ki csapot a falu szélére.

A tök ízléses kerti dísz is egyben.

Egy óra körül rázendített az eső. Os Muiños bárjába betértem pihenni is, meg egy teára. Kértem egy bocadillót — aminek csak a neve különleges, valójában egy sima chorizós szendvics.

A mai út hegyeken , erdőkön át haladt. Szép ez a táj, 

Szent Rókus kápolna parkján vezet keresztül az út. Őt is nagy tisztelet övezi végig a Camino mentén. (A harmadik éjszakámat is épp egy Szent Rókus-kápolna menedékén töltöttem.)

Röviddel ezután megpillantottam a tengert, és az öböl partját megkerülve értem Muxíába.