57. Nap. Villafranca del Bierzo-OCebreiro

 Villafranca del Bierzo nagyon különleges város itt, a Galiciai hegyek lábánál. Kis Santiagónak is nevezik, sok pompás temploma miatt.

A városba beérve a Szent Jakab-templom az első, amivel találkozunk.

12. századi, nevezetessége a Kegyelem Kapuja, ami csak a Szent Jakab-évben nyílik meg, és ahol búcsút nyerhetnek azok a zarándokok, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem tudnak továbbmenni a Cebreiro-hágón.

A városkában sok szálláshely van. Nehéz volt dönteni, végül a San Nicolás t választottam – ez egy 17. századi jezsuita templom és kolostor. Egykor iskola működött benne. A Gronzén elég rossz véleményeket olvastam róla: hogy tavaly ágyi poloska-invázió volt, és nagyon le van pukkanva, de reméltem, hogy azóta már jobb a helyzet.

Örülök, hogy ezt a helyet választottam. Csak hatan szálltunk meg ma éjszakára egy legalább tízszer ennyi férőhelyes épületben.

Szép tisztaság volt, és rendkívül patinás a hely – mint egy ötcsillagos Parador-szálloda, csak épp zarándokoknak. Mindössze két euróval került többe, mint a legolcsóbb szállás.

Gyönyörű belső udvara van.

Az egykor elegáns bárja is meglepően olcsó. Vettem egy teát, és kiültem vele a kerengőbe.

A vélemények közül csak azzal értek egyet, hogy kissé kopottas – de számomra épp ez adja meg azt a történelmi hangulatot, amit máshol nem lehet megtalálni.

Teázás után körbesétáltam a várost és vásároltam. Az étterem csak szieszta után ad menüt, héttől. A Cézár-saláta gyorsabb megoldás,  a parkban el is fogyasztottam. A fügefa itt 20 méteresre nő

A Santa María-templomban fél 8-kor volt a zarándokmise és áldás.

A templom középkori épület, egykor a clunyi kolostorhoz tartozott.

A szállásom freskói is gyönyörűek.

Reggel korán indultam, mert elég hosszú a táv. Eleinte autóutak mellett haladunk, de a vége felé különösen emelkedős a terep

Még sötétben találtam egy spanyol mobilt a földön. Nemsokára csörgött, és egy helybéli bácsi mondta, hogy az övé. Mivel húsz percre voltam Ruitelántól, abban állapodtunk meg, hogy beadom az Omega bárba – azt ismerem, mert magyar az üzemeltető.

Sikerült is a találkozó: a pultnál álló úr volt a tulajdonos, nagyon örült, és meghívott egy kávéra. A pultos lány, Anna, Stigáéktól vette át az üzletet. Nagyon szeret itt lenni, úgy érzi, megtalálta, amire vágyott. Kicsi a világ – a volt spanyoltanárával önkénteskedtem tavaly.

Miután elbúcsúztunk, nekivágtam az emelkedőnek.

Szép hegyi tájak, mint otthon, vagy az utam elején.

A feljutásomban volt egy kis „turpisság”: egy lefelé, majd fölfelé vezető szakaszt elkerültem egy kicsit hosszabb, de szintezett feltáró úton keresztül, amit a Mapy térképen találtam. Így elég jó időben, fél 3-ra O Cebreiróba értem. 

Ez a kő jelzi Galicia határát

A település a hegytetőn áll, gyakran ködbe burkolózik – galiciai nyelven a neve azt jelenti: „ködös hely”.

Ez 2022 nyári kép, de most szép tiszta az idő.