59. Nap. Samos-Ferreiros

 

Ha nem vettem volna észre O Cebreiro előtt a Galicia táblát, akkor is szembetűnő, hogy mennyire megváltozott a táj. Galícia zöld dombjaival és rétjeivel, kőházaival inkább Írországra emlékeztet, mint a napsütötte Spanyolországra.

És minden háznál, gazdaságnál ott állnak a jellegzetes hórreók — nem is hiszem, hogy használják őket, de a táj szimbólumai.

Itt a gallego nyelvet beszélik, amely a portugállal rokon. A táblákon a spanyol mellett ezen is olvasható minden.

Egyre elértem Samosba. Ez Spanyolország egyik legrégebbi kolostora, az V. században alapították. Az útikönyv szerint egy vizigót feliratos kőlap is bizonyítja, de sajnos ezt nem sikerül megtalálnom.

A bencések szabályzata, a Regula Benedicti előírja a vendégszeretetet, ezért a kezdetektől zarándokszállást is működtetnek.

Nagyon egyszerű a szállás, de van ágy és meleg víz a zuhanyban. Kedvelem, mert ódon hangulatot áraszt a középkori ábrázolásokkal és boltívekkel.

Zuhanyzás és mosás után elmentem a kis boltba. A bácsinál helyi termékek kaphatók, Franciaországra emlékeztet.

A reggelim így elég érdekes összeállítás lett: joghurt egy fürt szőlővel és bagett. Tízóraira egy darab helyi sajt, helyi bagettel és egy paprika – gondolom, az itteni kertekből.

Körbesétáltam a monostort. Hatalmas, látszik a falakon, hol voltak a régi részek: befalazott boltívek és román kori ablakok. A homlokzat pedig már barokk kori. Jobb oldalon van a múzeum bejárata, a baloldali lépcső felett pedig a templom.

Ezután beültem a szállásunkkal szemben lévő bárba vacsorázni. Itt legutóbb is jó volt a menü.

A széles kínálatból igyekeztem helyi ételeket választani. Előételnek caldo gallego-t, ez a káposztával, babbal, krumplival készülő finom leves.

Főételnek pedig tintahalat kértem krumplival.

Az édesség tarta de Santiago volt, az ital pedig vino tinto.

Fél nyolckor volt a mise a kolostor nagy templomában. Előtte a szerzetesek esti, énekes imáját meg lehetett hallgatni – nagyon szépen énekeltek.

Utána korán lefeküdtem. Reggel az utca túloldalán lévő bár asztalánál csomagoltam össze és ott reggeliztem.

Samos után jól kiépített úton mentem a sötétben. Sarriához közeledve kezdett világosodni.

Sarriában megpihentem egy bárban, és megittam egy teát.

A város szép, mint egy üdülőhely. Szép épületek és rengeteg turista. Nagyon sokan innen kezdik a Caminót, mert 100 km a legrövidebb táv, amire Compostellát kaphatnak Santiagóban.

Utána szép legelők és kőfalas, árnyas ösvények következtek.

Egy helyen donatívós asztalka is volt az út mellett.

Egy kedves kínai lánnyal beszélgettem el az időt, Angela Sarriából indult és Portomarínba készül. Talán még összefutunk – búcsúzásnál kaptam tőle egy kis csokit.

Ferreirósban álltam meg, ismerem az itteni szállást a múltkori Caminóról. Szép nap volt, úgy érzem magam, mint aki ezt írta :)