38. Nap. Puenta la Reina-Estella

 Puente la Reina felé közeledve megismertem a hegyoldalakat, amelyek három éve le voltak égve. Éppen az érkezésünk előtt egy héttel volt itt nagy tűzvész.

A város szélén az autómosó is kiégett, mostanra már rendbe tették, de a fügefák még kormosan meredeznek.

A zarándokszállás mindjárt a város elején található. Egyházi fenntartású ugyan, de úgy működik, mint egy municipal albergue.

 Ezt úgy értem, hogy csak a zarándokok testi pihenését szolgálják. Sok plébánián működő zarándokszállás szervez valamilyen közös programot, mint például Manuel atya esti tanításai az „oratórióban”, amelyek sokat jelentettek a résztvevőknek.

Szép a szállás, sok kisebb szobára van osztva, négytől tíz ágyasokra. Alul felszerelt konyha és étkező található, így ma a Dia szupermarketből tudtam megoldani a vacsorát.

A belvárosnak egy jelentősebb főutcája van, amelyen a három nagy templom is áll. Itt vannak a régi szép épületek, vendéglők, és ez az utca vezet a hídhoz. III. (Nagy) Sancho navarrai király felesége építtette, hogy a zarándokok átkelését megkönnyítse. Innen a neve: „A királyné hídja”.

A közeli Keresztrefeszítés temploma nagyon régi, 12. századi. Egy boltív köti össze a szemben lévő kolostor épületével, mintegy a város kapuja egyben. Érdekessége a templom Y alakú feszülete, amelyet a templomos lovagok idejéből való.

A Szent Jakab-templomban (ez a legnagyobb) található a híres Santiago el Peregrino szobor, amely vándorruhában, bottal és tarisznyával ábrázolja az apostolt.

A boltban egyszer csak hangos „szia, szia!” köszönéseket hallottam. Azt hittem, újra magyarokkal találkozom. De a két spanyol srác volt, akiket még a Pireneusokban tanítottam a magyar köszönésre, és úgy látszik, megjegyezték.

Lencse leves és tortilla lett a vacsorám:)

A koreai zarándokok velem együtt korán ébrednek. Mivel Pamplonából indultak, gondolom most az első napokban a bioritmusuk fel van borulva. Ezért hajnalban már nagyon aktívak, ilyenkor telefonálnak az otthoniakkal. Van, aki talán furcsának találja ezt. Érdemes inkább elfogadással tekinteni ilyenkor, ítélkezés helyett. Ezt is tanulom itt. Mindannyian máshonnan érkezünk, más szokásokkal.

Magyar továbbra is csak Márta halad párhuzamosan velem. Kicsit fájlalja a lábát az első nap óta, amikor eltévedt Roncesvalles előtt, és tizenöt km-t tett hozzá a napi gyalogláshoz.

És van még egy krakkói lány, Edyta, aki tud pár szót magyarul, mert a húga Budapesten tanult. Ő szokott rám köszönni úgy, hogy „jó napot”:)

A tegnap vásárolt gyümölcsjoghurt és croissant volt a reggelim, és nem sokkal 6.00 után elindultam. Fél 8-ig sötét van, fejlámpával megyek. Szeretem ezeket a hajnali sétákat.

Napkelte után a legszebbek a fények és a hosszú árnyékok

7.00-kor az autópályán már nagy forgalom volt. Tegnap reggel Pamplonában figyeltem az embereket: még sötét volt, siettek a munkába. Ilyenkor szerencsésnek érzem magam, és hálás vagyok, hogy az egészségem és a helyzetem megengedi, hogy zarándokolhatok, kötelezettségek nélkül.

Más azért így szeptemberben úton lenni, mint nyáron. Ennél a bárnál például kitikkadva ittuk a kólát Péterrel, és most nem éreztem úgy, hogy már itt meg kellene állnom. Ellenben a mosott ruha szárítása nyáron sokkal egyszerűbb.

Ezt az utat még a rómaiak építették, és a kis híd is eredeti állapotában maradt meg.

Ez már igazi spanyol jellegű táj: olajfák, szőlősök és ciprusfák a tájképben, bármerre nézek.

A tízórai pihenő egy szalmakazal tövében volt.

A Camino ajándékait megtalálhatjuk a zarándoktársakban, a csendben, az apró gesztusokban és a templomok meghitt terében

Irány tehát az Estella-i San Miguel albergue… Szép tájban, jó időben haladni – ennél többet ma nem is kívánhattam.