40. Nap Los Arcos – Logroño

 Los Arcosban nincsen parroquial szállás, viszont nagyon tetszett három éve az Albergue Casa de Austria nevű hely, amit gondolom az osztrák Szent Jakab Egyesület támogat.

Jól fel van szerelve, és a dekorációja különösen tetszik. Régi eszközöket vásárolhattak össze antikvitásokból. A kézi mosásnál például van mángorló, amivel ki lehet facsarni a ruhát, a konyhában pedig egy régi tűzhely és más használati tárgyak.

Remek alsó ágyat kaptam.

Pihenés után kimentem a várost megnézni. A főutcája a legszebb: a régi házakon a nemesi családok kőből faragott címerei díszelegnek.

Az Iglesia de Santa María gyönyörű 12. századi templom, belül platereszk stílusú. Ez a legcicomásabb stílus, az ötvösmesterségből vették a motívumokat. A Camino egyik legszebb temploma, legalábbis a díszítés gazdagsága alapján. Még a kupola belseje is kőfaragásokkal van tele.

A kerengő és a torony is fantasztikusan szép. Nagyon megnyugtató és békét sugárzó ez a hely.

A szupermarketben vettem salátát és egy zöldséglevest – a hűvös időben a meleg étel nagyon jól esik.

Hatkor indultam. A távolban Torres del Río fényei. 

Három évvel ezelőtt a francia Didier-rel beszélgetve elvesztettük az utat a sötétben, és végül toronyiránt, a város fényeit megcélozva a földeken át érkeztünk Torres del Ríóba. Ugyanígy lett most is: a sok traktor-nyom közül a learatott táblán elvétettem az irányt. A „peregrino” (zarándok) szó is innen ered: a régiek a földeken át (per ager) vándoroltak. Nemcsak én jártam így – előttem is imbolygott egy lámpafény a sötétben.

Torres del Río hajnalban.

A templomosok szentélyeit a nyolcszög alakú kialakítás jellemzi. A jeruzsálemi ‘Jézus mennybe menetele’ templomról mintázták. 

Nincs két egyforma napkelte, és sosem tudok ráunni, de ez az egyik legszebb volt eddig.

Ha itt laknék, rengeteg csipkelekvárt főzhetnék be…

Kedves, kisebb-nagyobb emlékhelyek lépten-nyomon. Én a kövemet természetesen a Cruz de Ferro-hoz tartogatom.

Viana előtt találtam ezt a szép pihenőhelyet, ahol megálltam. Ma ilyen gazdag a tízóraim mert tegnap éhesen vásároltam:). Leült mellém Jason Kaliforniából. Járt már a portugál úton is, megkínáltam keksszel.

Vianában a templom előtt van a hírhedt Cesare Borgia sírja. Érdekes módon az egyik pápa volt az apja, és a neten rengeteg ármányról és borzalomról lehet olvasni róla. Eredetileg a templomban temették el, de később változott a megítélése, és kitették a templom elé.

Erre a street art festményre emlékeztem – Hieronymus Bosch stílusában készült.

Egy órára kényelmesen Logroñóba értem. Szeretném itt is kipróbálni az igazi hagyományos zarándokszállást, az Albergue Parroquial de Santiago-t, amelyet még a templomos lovagok építette templommal együtt emeltek.

Logroño előtt új tájegységbe érkezünk: La Rioja híres szőlővidék, ahol a dombokat gondosan művelt szőlősorok borítják.

Logroño parkjában a Camino rózsája – és kagyló mindenhol.

A szállás csak 2-kor nyit, addig a templomban várok.

Ma ezt fotóztam, és hasonlóan igaznak érzem én is:

„A cél nem a cél, hanem az út.”

Vagyis nem a megérkezés a legfontosabb, hanem mindaz, amit az úton átélünk