6. Nap, Mos-Pontevedra

 

A szállást Mos-ban  a Wisepilgrim appom fényképe alapján egyből megismertem. Az ajtajára ki volt írva ,hogy a szemben lévő múzeum recepcióján kell bejelentkezni. A kedves recepciós egyben pincér az étterembe , Ő intézi a múzeum belépőjét és amellett az Albergue regisztrációját is.

A szállás gyönyörű , új emeletes. Az emeletről hallottam már hangokat,  de a földszinti helységben még én voltam az első vendég. Később is csak öt olasz zarándok érkezett,  úgyhogy nagyon kényelmesen voltunk.

Mos kicsi de nagyon szép falu bolt nincsen a szemközti bárba mentem át vacsorázni. Nagyon jó a konyhájuk. Volt Padrone pepper is, a kedvencem. 

Vacsora után egy zenekar hangjai kezdtek beszűrődni, úgyhogy lementem megnézni mi az. 

Valami ünnepségnek a próbáját tartották, de a falu apraja nagyja szerepelt a zenekarban. Nagyon jó volt az összhangzás, a hangszerek felét nem is láttam még soha. Csuda jó hangulatot tudtak csinálni, kár hogy a kis videót nem tudom ide betenni. Rózsa szerint virágünnep van így júliusban, lehet hogy arra készülnek. 

1/2 6-kor indultam el ,  de most már a rendes spanyol időszámítás szerint , így egy kicsit sötétebb van.

Egyik házból macskák jöttek ki hízelegni , a lábamhoz dörgölőztek🙂 biztos a zarándokok dögönyözni szokták őket. Helyesek voltak.

A Redondellától kezdődő szakasz tavalyról már ismerős. Az első épület amit megismertem a kávézó volt , ahova tavaly Edinával beültünk megpihenni. Éppen itt ér össze a Parti út a Centrál-al. Tavaly Vigo ból indultunk azon a reggelen. 

Redondella után kicsit emelkedős rész következik,  két cseh hölggyel sétáltam itt, anyuka a lányával. Meséltem nekik a Variante Espírituáról és nagyon megtetszett Nekik. A lány gyorsan ügyesen le is foglalta az Armanteirai szállást és utánanézett a hajós átkelésnek. A város széli boltban vettem egy dobozos kólát frissítőnek mert megállni még korainak találtam.

A város után a Ponte de Rande hid nyúlt át az öblön. Ezen a helyen volt 1702-ben egy tengeri csata, amikor az angol és holland hadihajók elsüllyesztették az amerikából érkező, arannyal megrakott spanyol hajókat. Jules Verne Némó kapitány c. regényében a Nautilus tengeralattjáró legénysége ezt a kincset találja meg. 

Később svédekkel haladtam együtt , finnek gondoltak , azt mondjak azokéhoz hasonlít az angol kiejtésem. Itt már nagyon sokan vannak akik a parti útról jöttek, azt mondjak arra magyarokkal is találkoztak.

A hegyről leérve elértük a Pontesampaio hídat. 

E hely híres az1810-körül a franciák ellen vívott spanyol függetlenségi háború kapcsán.  Itt állították meg partizán csapatok Napóleon nagy hadseregének előrenyomulását az lbériai-félszigeten. Máig úgy emlegetik, hogy “  a franciákat vasvillákkal és csapkodókkal űzték ki Galíciából.” 

A városka után megint egy kisebb hegy következett. Hosszasan haladtunk a régi római út mentén. A köveken látszódnak a régi kocsi keréknyomok , ahogy 2000 év alatt a kerekek kikoptatták. 

A kövezett utak a rómaiak egyik legnagyobb mérnöki vívmánya volt. A kiépülő hálózat megkönnyítette a légiók mozgását, megkönnyítette a kereskedelmet, és az utak mentén szervezett állami postán (cursus publicus) keresztül gyorsabb információtovábbítást tett lehetővé. A római útak, hidak számos szakasza a mai napig fennmaradt, ilyeneket láthatunk többször itt is Braga-Tui-Pontevedra vonalon

Egy órára Pontevedrába értem. A szálláshely, amelynek ‘megtelt’ tábláját tavaly Katával nézegettünk, arra most is ki volt téve a Completto tábla. 

Akkor csalódottan  indultunk a városi hostelbe. Most is majdnem így jártam, a Complettó tábla ki volt téve. 

Indultam volna a város felé , amikor megpillantottam Juliát az olasz kislányt, ahogy az út másik oldalán megy felfelé. Gyorsan utána szaladtam, hátha tud valahol helyet. Alig mentem húsz métert, megláttam a valódi 56 férőhelyes municipal alberguét (Virgen peregrina). Igaz, hogy már jó hosszú sorban álltak a hátizsákok, de úgy számoltuk beférünk. 

Tavaly is ezt a helyet kerestük, csak kicsit el van dugva, a gps meg a másik , a foglalt szállásra mutatott. 

       Kevésen múlott, de a végére minden jól alakult, ez a lényeg. Ezt is a gondviselésnek köszönhetem.