4. Nap, Ponte de Lima-Valenca
Ez a szálláshely is káprázatos és az árak is nagyon szolidak Portugál Central útvonalon. Itt is mint ahogy eddig majdnem mindenhol 5 €-t- kértek az éjszakázásért. Végignéztem a helységeket, gyönyörű szép régi épület , jól felszerelt konyhája van. A hálótermekben (zarándok luxus🙂) szimpla ágyak.
Zuhanyozás után elsétáltam az Aldiba. kb. 1 km-re van a másik hídnál, idefelé eljöttem mellette, de akkor nem vettem észre. A tavalyi kedvenc vacsorámat vásároltam ismét Cézár saláta és narancslé.
Megvettem holnapra a szendvicshez valókat is . Majd vissza sétáltam a szállásra . A város gyönyörű , középkori, hangulatos utcákkal , de most nem volt kedvem sokat csatangolni mert már éhes voltam.
Itt a boltokban sajnos nem lehet kapni azt az ügyes kis egy adagos kiszerelésű zabpelyhet a vitálist, amit otthon. Szeretem reggelire indulás előtt, ha ezt eszem ebédig meg sem éhezem. Az Aldiban csak nagy kiszerelésű volt, megvettem, bár nagyon nem volt kedvem 1 kg pluszt cipelni Santiagoig. Szerencsémre a konyhába az egyik portugál sráccal beszélgetve kiderült hogy ő is zabpehellyel kezdi a napot, neki adtam a felét.
Vacsora után még lementem a folyópartra és FaceTime-oztam a fiúkkal megmutattam a római lovas szobrot meg a hidat. Mindig meglep hogy otthon mennyivel sötétebb van már.
Mire visszatértem egész jól megtelt a szállás. Már sok az ismerős, nagyjából mindenki ezeket a távokat teljesíti . Legtöbben Dániából vannak most, legalább nyolc zarándokkal találkoztam. Az előtérben olvastam egy statisztikát, tavaly melyik országokból hány zarándok szállt meg. A Magyarok 18.-ak vagyunk, a Portugálok és Németek vezetnek magasan.
10.00 körül már elcsendesedett a hálóterem , gondolom mindenki kellemesen el volt fáradva.
1/4 6-kor sikerült ma elindulni. Eleinte az erdőben még szükség volt a fej lámpára. Így hajnalban reggel a falvakban mindenfelé kukorékolnak a kakasok , szeretem ezt hallgatni.
Láttam egy táblát is amit nem tudom jól fordítottam e le , de talán a kakasok védett állatok Itt Barcelos Vármegyében?
Egy történet is van ami miatt a környék jelkép állata a kakas. Hatalmas díszes kakas szobrok állnak sok helyen🙂.
“Egy galíciait lopással gyanúsítottak. A hatóságok letartóztatták és akasztásra ítélték. Felakasztása előtt kérte, hogy vigyék a bíró elé, aki éppen lakmározott néhány baráttal. A galíciai megerősítette ártatlanságát és, a jelenlévők csodálkozása egy sült csirkére mutatott: „Annyira ártatlan vagyok, amennyire biztos, hogy kukorékol ez a kakas amikor felakasztanak." Rövidesen a sült csirke felállt az asztalra és kukorékolt. A bíró az akasztófához futott, és elengedték az embert. “ Hasonlít a történet a Santo Domingói templom csirkéinek esetéhez a Francia Caminón.
Egy szép kis római kori hídon mentem át ez az út régen is nagyon fontos volt Brágát és Astorgát kötötték össze a rómaiak vele
Újabb emlékhelyek következtek miközben hegyvidékes tájra értem.
A szép árnyékos fenyveseken át vezetett az út.
A következő szakasz ilyen meredek volt ahogy a nyíl mutatja😀
A hegy tetején művészi installáció és kilátókő volt.
A közelében Áll a Franciák keresztje (vagy halottak keresztje).
Állítólag ezen a helyen csaptak le Labruja lakosai Napóleon hadseregének felderítő csapatára az 1809-es invázió során.
Innen már lefelé vezetett az út, továbbra is gyönyörű, erdős. Egyik helyen erdei mellék haszonvétel is folyt, fenyőgyantát csapoltak a fákból.
Aqualonga bárjában megpihentem egy kávéra és a csapos megtöltötte a vízes üvegemet.
Fél 12-re már a Rubialesi Albergéhez érkeztem, de csak 1/2 2 kor van nyitás. A kis boltban egy jégkrémmel jutalmaztam a mai terv teljesítését.
Mivel nagyon korán ideértem és nem éreztem fáradtnak magamat a két órás várakozás helyett, tovább indultam Valenca , a Spanyol határ felé.
Így egy teljes napot nyerek, ami még jó lesz valahol. Az idő szép, délutánra már 27 fokra melegedett úgy érzem teljesíthető . Azt már tudom, hogy ilyenkor nem árt időnként zoknit cserélni, és a füzőt szorosra füzni mert délután sokkal könnyebben kidörzsölődik a láb és kész a vízhólyag. Szerencsésen most is megúsztam. Egy szép helyen ebédeltem.
Valencáig az út zömmel erdős és majdnem végig lefelé haladt.
Háromnegyed négyre beértem a Municipal alberguébe. Ide is még csak 5-6 ember érkezett eddig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése