7.Nap,Pontevedra-Armanteira
Pontevedra nagyon szép város a neve ‘öreg híd’-at jelent.
Tavaly is az egyik kedvencem volt az úton. Nagy területen sétálóutcák , a belvárosban a parkok , utcák a hatalmas pálma fákkal nagyon jól néznek ki.
Központi templomát csaknem minden Caminós zarándok felkeresi. Az alaprajza is fésűkagyló alakú és minden díszítésen ez a motívum látható az ablakoktól a gyertyatartóig.
Az oltáron a Mária zarándok ruhába van öltöztetve. A templom neve is. ‘Virgen Peregrina’ vagyis zarándok Szűzanya.
A szállásunk korszerű, szép és nagyon sok férőhely van. Még masszőr is rendelkezésre áll, adományos fizetéssel. Olvastam, hogy a lábfájást is ki tudja gyúrni.
Portó óta nem találkoztam magyarokkal itt a szálláson mindjárt három lánnyal is összefutottam ők a Costa, a parti út felől jöttek Ági , Barbi és Zsani.
Itt is a szállás szomszédságában 2 percnyire van egy nagy bevásárló központ Aldi. A tegnapi nehéz vacsora után ma újra a kedvenc Cézár salátámat választottam és szendvicshez valókat vettem.
Vacsora után besétáltunk a városba a Virgen Peregrina templomban 1/2 7-kor zarándok mise kezdődött a végén zarándokáldást is kaptunk és közös fotó készült a jelenlévő peregrínókkal.
Tavaly Fatimában találkoztam már a pásztor gyerekek történetével. Közülük Lucia nővér ide került Pontevedrába kolostorba . A város arról is nevezetes, hogy 1925-ben Lúcia itt újabb jelenést is látott. A Boldogságos Szűz Mária a Kis Jézussal megjelent a cellájában.
Két hónappal később egy második jelenés is megtörtént, ezúttal a kolostor épületén kívül.
Ma is 1/2 6-kor léptem ki a zarándokszállásról. A jeleket jól lehet követni a városban, hol a falakon hol az úttesten jó sűrűn vannak kirakva.
A város egy benyúló tengeröböl mellett fekszik a sirályokat itt is ugyan úgy hallani mint Finisterrében. Ez olyan tengeri feelinget teremt.Az egyik hőmérő 13 fokot mutatott, a másik fél óra múlva 21,5-öt, nem tudom melyik igaz, pólóban nem fáztam.
A fejlámpát nem kellett ma elővenni, a városba végig közvilágítás volt, mire pedig kiértem a város szélére, addigra már derengett a napkelte. A spirituális útnak tavaly is nagyon szerettem ezt a szakaszát , a falvakból kiérve Eukaliptusz erdőkben halad az út.
Nyolc körül kicsit eleredt az eső fel kellett venni a poncsót.
Jól éreztem hogy Armanteirába foglalni kell szállást, tavaly is ez volt a helyzet. Csak egy kis albergue van az egész szakaszon. Combarro előtt egy német lány jött szembe , kérdeztem hova tart , azt mondja nem kapott szállást és most megy vissza és Central úton folytatja.
Poio előtt elvétettettem egy elágazást, így egy kis kerülővel hátulról érkeztem a monostorhoz . Elölről nem is tűnt fel hogy milyen hatalmas ez az épület. Sajnos reggel még zárva van ilyenkor, szokott lenni tárlatvezetés, még a Callixtus kódexnek is őrzik az eredeti példányát itt.
Az itteni szép pihenőhelyen költöttem el a tízóraimat. A monostor utáni bárban egy kávéval leöblítettem . Olyan kedves szokás, hogy itt a kávéhoz adnak mindig egy két falat süteményt. Éppen jókor ültem be ide, mert közben újra eleredt az eső. A végét nem várom ki itt mert egész napra mutatja a BBC
Combarrót tavaly a legromantikusabb halász falunak minősítettem magamban . Most is az szerintem , de dagálykor és napsütésben még jobban mutatott. ide teszek egy két tavalyi képet is.
Egy magasabb pontról távolról vissza tudunk tekintetni Pontevedrára, az öböl túloldalára.
Innen kezdve végig szép erdőkben sétáltam . Nem ismerem az előzményeket de úgy látszik nem idegenkednek a nem őshonos fafajoktól, még vöröstölgyes eukaliptuszost is láttam. Igazi ritkaság az eukaliptusz erdő , füge alsó szinttel .
Nem messze már Armanteirától utolért egy olasz fiú Danielo . Ahogy beszélgettünk kiderült, hogy Ő Julia bátyja, akit már régebbről ismerek, természettudományt tanul Rómában. Együtt sétáltunk be az alberguébe.
A mai nap kicsit esős volt, de ilyen is van . A Camino olyan mint az élet, rendelkezik az utak jellemző sajátosságaival néha fel néha pedig lefelé lejt és időnként rögös is kissé , de azért haladni lehet rajta 🙂
Megjegyzések
Megjegyzés küldése