3.nap, Portela Tamel san Pedro. -Ponte de Lima

 

A Portelai szállás nemrég felújított, modern és mindennel felszerelt amire szükség van és mindössze 5 euróér lehet itt megszállni. Az önkéntes nagyon kedves fiatalember volt, minden tudni valót megmutatott.

Zuhanyozás és pihenés után átmentem a szemben lévő étterembe, ahol ki volt írva hogy van Zarándok menü. Ez is egy kicsi falu boltja nincsen úgyhogy más opció nincsen. 

Egy Lengyel zarándokkal ültem egy asztalnál,  ő csak lengyelül is németül beszélt én persze egyiket sem értem de nem is gondoltam hogy  a Google fordítóval ilyen jól el lehet beszélgetni . Ez a nyugdíjba vonulást ünneplő Caminoja. 

Sokat variáltam milyen hálózsákot hozzak az útra. Lassan egész arzenál áll rendelkezésre otthon. Van kétféle hálózsákbélés, a melegebbik polárból van és csak 40 deka. Elvileg nyáron ezek is megfelelnek. Végül mikor megnéztem az előrejelzést, hogy éjjel 15 fokok lesznek, inkább a rendes zsákot hoztam el, bár 70 dkg de kompressziós tokban nem nagyobb a polártól. Nem bántam meg, a német és a cseh lány csak bélést hozott az most kevés éjszakára, de lehetett pokrócot kérni. 

1/2 6-kor még a hajnali derengésben és kellemes 1 4 °-os időben elindultam útnak. Este nem vettem észre a templom előtt álló szép régi kőkeresztet amit zarándok jelképek díszítenek, : a bot, a kagyló és a tök. A szimbólumok igazolják Portela de Tamel jelentőségét a Compostela felé vezető úton.

Portela után Egy kő híd hoz értem hatalmas kövekből összeróva. Tipikus római hídnak gondoltam volna de a tábla leírása szerint „csak” 15. századi. A tábla szerint 1135 óta a Porto és Valença közötti régi utat szolgálja, és a zarándokok kötelező átjárója volt a portugál úton. A híd meglepetést okozott G. B. Confalonieri olasz utazónak 1594-ben, mert a híd kőből készült, annak ellenére, hogy Ponte das Tábuasnak vagy Fahídnak hívták.

Aztán egy szép pihenő hely hez értem ahol megtudtam hogy. Ponte de Lima már csak 18 km . Egy jó csap is volt itt aminek nagyon örültem mert reggel a szálláson kifogyott a víz a csapból, a fogmosáshoz már az automatából vettem egy ásványvizet 😀

Errefelé is nagyon sok az Eukaliptusz erdő néha el ábrándozom milyen lehet itt méhészkedni. Azt olvastam hogy a virága sok nektárt terem. Kaptárakat nem láttam még eddig sehol. Megnézem majd az üzletben hogy kapható-e.(Az Orbigói Dia-ban később Rita talált🙂, az íze nem jellegzetes, olyan mint egy vegyes virágméz)

Sok ilyen eukaliptuszos látok ami ki van ritkítva és mintha alá lenne telepítve fenyővel talán valamiféle szerkezet átalakítás történik hát igen az Eukaliptusz nem igazán természetkímélő gazdálkodás.

Amúgy írtó nagyra meg tudnak nőni.  Nézzétek csak,  Portelában fényképeztem ezt a fát a túrabotom 150 cm- hosszú.

Itt a falvakban is gyönyörű kézzel festett Azulejo képeket lehet látni a falakon

Ma nagyon sok szőlő mellett mentem el nem véletlen ez a híres Vínó Verde, a könnyű , pezsgős fehér bor hazája. 

Ert a bort Minho tartományban készítik.

A "zöld bor" nem a színére utal, hanem friss bort jelent, nyolc-kilenc hónapos, Ize a frissesség és a fűszeresség benyomását  kelti. Izüket elsősorban a fehér Alvarinho szőlőfajtáknak köszönhetik.

Lugarnál egy fantasztikusan illatos rozmaring sövény mellett haladtam el. 

Aztán egy más fajta illat szállt az orromba a kukorica siló savanykás illata. Egyébként ezt is kellemesnek találom, szeretem.

Victorio Dos pialesben a templom melletti padnál tartottam az első pihenőmet.

Errefelé elég sok Zarándok pihenő és emlékhely van., Régiek és újak egyaránt.  Nagyon zarándok barát útvonal👍.

És szobrok is

Siarában betértem az útmenti bárba egy kávéval frissítettem fel magamat és találkoztam egy német zarándokkal, aki  Passau közelében lakik.Oliver Elmesélte, hogy logisztikával foglalkozik és az úti terve majdnem teljesen ugyanaz mint az enyém , úgyhogy gondolom még többször összefutunk majd. 

Innen már hamar Ponte de Limába értem. Az utolsó szakasz nagyon szép, a Lima folyóval párhuzamosan halad a hosszú középkori hídig. 

A Lima másik neve a “feledés folyója” .Van egy legendája: Kr.e. 137-be idáig terjedt a legnyugatibb Római provincia, Lusitania.

 

 

A gáliciak hite szerint, ha valaki nem helyi származású ember átkel a folyón a túlsó partra, elbájolódik, megfeledkezik mindenről, még a saját nevét is elfelejti.

 

‘Elhitték ezt a római katonák is, amikor elérték a partját, nem voltak hajlandók átkelni a folyón, arra hivatkozva, hogy ha megtennék, elveszítenék az emlékezetüket.

Decimus Junius Brutus, akinek hódítói ambíciója volt, és természettudományos ismerete. Gondolta hogy nem mérgező a víz, mert , pisztrángokat, algát látott ami tiszta vizet garantál. A bátor római vezér  átkelt a folyón. Arcát elővigyázatosságból azért pajzzsal takarta el, nehogy vízcseppek hulljanak a szájára. A másik parton kezdte nevükön szólítani a megrémült katonákat, ezzel bizonyítva, hogy nem vesztette el az emlékezetét. Látva, ezt mindenki átkelt a folyón.’

A folyó partján római légiósok szobrait helyezték el, emlékezve a legendára.

Mi is átkeltünk a folyón, mert a szállás a másik parton van a híd közelében. Itt várjuk most már 10-en a 3-órai nyitást. És még emlékszem a saját nevemre👍😀