1.-nap, Portó- Sao Pedro de Rates

 

Köszönöm szépen a sok jó kívánságot és buzdítást ami érkezett, nagyon jólestek.

Este a szálláson megismerkedtem Mike-al Kanadából, szintén a Centrál Úton volt, de Ő már hazafelé indul. Tavaly Magyarországon kerékpározott, nagyon élvezte mennyire sík az ország. Reggeli közben meg beszélgetni kezdtem egy lánnyal, majd kiderült, hogy mindketten magyarok vagyunk. Andrea is ma már haza utazik, önkénteskedni volt Arankáéknál a Finisterrai alberguéban. Kiderült több közös ismerősünk is van. 

Fél hétkor indultam el, a Vilar do Pinherio állomásig kimentem metróval, kihagyva a külvárosi iparias részt. A metrótól két saroknyira már rá is tértem a Camino Portuguese Central jelzéseire. 

Jól esik menni és hangos Bom Diákat köszönni az ismeretleneknek 😀Szép az út, már itt Portó családiházas külvárosában is. A lábam elé citromok és narancsok potyognak.🙂

Egyik utcában ilyen kedves kis postaláda a divat. Mindenütt virágok, szeretik díszíteni a kertet. 

Giaonál volt egy nagyon szép kápolna . Az egész út ma kellemes volt. 

Bár vasárnap van és még elég korán, a bárok közül néhány kinyitott már. Robi kollégám mindig nevet, ha  mesélem, hogy napközben több bárba is betérek. Ő ilyenkor olyan helyre gondol ahol erős italok és táncosnők vannak😀. Erről szó sincs, az itteni bárokban finom Cafe con lechét és tortillát vagy croassant lehet fogyasztani. 

Vaiaronál  az Út kikanyarodott  a Monostorhoz.  Itt már messziről hallani valami kihangosítást.

Éppen búcsú lehetett , rengeteg vásározó települt ki és egy szabadtéri mise zajlott éppen. 

Én inkább a kápolnába ültem be és elolvastam a napi evangéliumot. 

Mit gondoltok mi volt? Mk 6,7-13 , az apostolok útnak indítása😀, éppen az indulásom napján. Ez sem lehet véletlen egybeesés. 

“Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt….. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.”

Bár a felszerelésem egy kicsit bővebb, de ahogyan mi itt a Caminón, Ők is tanultak hinni a gondviselésben és az emberi jóakaratban.

Vilarinho faluban kirakodó vásár volt, sok régiség ki volt pakolva, mint garázsvásárkor. 

10 kor egy remek fatuskó hivogatott tízóraira megpihenni, a tegnap vásárolt chorizós szendvicsek kerültek elő a zsákból. 

Két gyönyörű, középkori hídon is átkeltem. Szeretem ezeket a kőhidakat, olyan jól meg vannak csinálva, hogy az örökkévalóságnak építették. A nagyobbiknál vizimalmok is álltak a parton. 

Rates előtt áll a falu névadó püspökének szobra. Őt láttam tegnap a katedrálisban eltemetve. 

Kettő előtt megérkeztem Ratesbe a municipal alberguéhez. Nyitásig a szemben lévő bárban kávéztam.🙂