7. nap - Builly – Pommiers-en-Forez
Délutánra meleg lett, és nagyon szépen sütött a nap. Mauriac-ban szerencsére teletöltöttem az üvegemet, de még az is elfogyott. Végül megérkeztem Builly-be. Ültem egy kicsit a hűvös templomban, aztán körbejártam a főteret, keresve a Gîte Communal-t.
Egy férfival találkoztam, aki a kutyáját sétáltatta, és útbaigazított. A szálláshely közvetlenül az étterem és egyben vegyesbolt mellett található.
Antónia mondta, hogy ha odaérek, fel kell hívnom Mireille-t, aki mond egy kódot, amivel a dobozból ki tudom venni a kulcsot. „Boîte à clés code”.
Ezzel kicsit meggyűlt a bajom. A hívás folyton megszakadt, talán Mireille telefonja nem tudott külföldi számot hívni. A számok megértésében pedig nagyon rossz vagyok. Többször ismételte, különböző kombinációban, kétjegyű és egyjegyű számokkal, amíg lejegyeztem. De utána sem akart kinyílni a doboz.
Mondta, hogy kérjek segítséget az étteremből. Egy kedves hölgy át is jött, és megmutatta, hogy a doboz két oldalán a gombot meg kell nyomni, és úgy nyílik le az ajtaja. Így végül is bejutottam.
A szállás 10 ágyas, két helyiséges, kis konyhával, zuhanyzóval, WC-vel – tökéletes zarándokszállás. Egyelőre egyedül vagyok.
Lezuhanyoztam, majd megérkezett Mireille. Kaptam az útlevelembe pecsétet, és befizettem a nagyon kedvező 15 € szállásdíjat.
Egy kis piac is települt közben a szállás elé: zöldséges, sajtárus, és egy hölgy grillcsirkét sütött. Ez nekem nagy lett volna, úgyhogy sétáltam a faluban, és a szomszédos étterem kis boltjában vettem vacsorára valót.
Volt cassoulet-konzerv, amit tavaly is nagyon szerettem, és egy darab bagettet szerettem volna, de az eladó hölgy el akarta tenni a maradékot, mondván, hogy már nem friss. Végül sikerült rábeszélnem, hogy kaphassak egy fél darabot – mondtam, hogy nem baj, ha nem friss. Ezt a házi sütésű kovászos bagettet napokig szoktam enni a hátizsákból.
Finom vacsora volt.
Később megérkezett Klaus, a második Camino-s, akivel találkoztam. Ő Németországból, a francia határ közeléből gyalogol, és Le Puy-ig tervezi az utat. Aztán átment vacsorázni.
Én elmentem megnézni a templomot, és Dáviddal beszéltem FaceTime-on .
A Builly-Saint-Michel templom nem annyira régi, 1750-ben kezdték építeni, de van egy ennél régebbi Szent Jakab-vonatkozása. Egy több száz évvel korábbi zarándoksíremléket találtak az építésekor, és ez a külső falba be van építve. Zarándokbot és tök is jól felismerhető rajta, ami bizonyítja, hogy mindig is erre vezetett a zarándokok útja.
Bizony, a középkorban a Santiago-i zarándoklat sokkal veszélyesebb vállalkozás volt, mint ma. Az útnak indulók általában végrendelkeztek előtte, mert számtalan veszély leselkedett rájuk: útonállók, betegségek, járványok. Rengeteg zarándokkórház és temető őrzi az út mentén ennek emlékét.
Mivel a mai táv rövidebb volt, hatra állítottam be az ébresztőt. Az ajtón kinézve ezt a gyönyörű napkeltét láttam.
A telefonomon láttam, hogy e-mail érkezett Odile-tól. Oly kedvesek – hát persze, hogy elküldtem nekik a fotókat.
Vezetnek a jelzések.
Már reggel ragyogóan sütött a nap, és meleg volt, egyből levettem a pulóvert.
Az út szép, árnyas erdőbe váltott. Itt láttam az első őzet az utamon – erre azért több van, mint Spanyolországban. Az erdősitésekben is láttam vad elleni egyedi védekezést.
Egy ősöreg szelídgesztenye.
Valamelyik lisztes berkenye-fajta.
Gyönyörű a táj, szép az idő, jól esik a gyaloglás ❤️🥾🥾
Ilyen kis tavat vagy kacsaitatót minden legelőn kialakítanak.
Dance faluban a templomban volt bélyegző. Nem mindegyik templomban található, de az ajtó mindig nyitva áll, és be lehet menni megnézni. Szép kis park és Mária-szobor is volt a templom mellett.
A távolban az a magas vonulat a Massif Central, ahová igyekszem majd – az 1300 méter magas Aubrac vidéke.
Amionsban ilyen szép festmények vannak a templom előtt 😊 És ez a kedves üzenet egy házon a zarándokoknak.
Gyönyörű alkotások ezek az öntöttvas keresztek.
Tökéletes tölgy, szálaló szerkezetű erdő – ritkaság az ilyen. Bámulatos! Előtte fenyő elegyes volt, ez segíthetett.
Tanösvényt is építettek ide, és ilyen szép, tájba illő padon fogyaszthattam el a tízóraimat.
Különösen szép nap volt , kellemes időben árnyas erdőkön át vezetett az út és közben szép farmokon és városokon haladtam keresztül. Lamartine is egy ilyen napról írhatta: „Le temps n’a plus de bruit, la nature seule parle.”
(Az időnek már nincs zaja, csak a természet beszél.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése