2. nap – Saint-Point – Ouroux

Korán megérkeztem Saint-Point-ba. A kemping recepciója csak kettőkor nyitott, addig a tóparton nézelődtem.

Nagyon szép, jól felszerelt kemping volt, modern, fűthető–klímás vizesblokkal, ami különösen jólesett a reggeli 6 fokban. Még a reggelimet is ott fogyasztottam el 🙂

Van kutyazuhany is

Délután a tóparti padon ettem meg a vacsorámat, amit a kemping kisboltjában vásároltam. Konzerveket, kekszeket lehetett kapni, és szabadkoztak, hogy vasárnap a pék nem hoz bagettet.

Ebben a faluban rengeteg emlék kapcsolódik Lamartine-hoz, a romantikus költőhöz. Itt van a családi kastélya, a sírja, a főutca és még a tó is róla kapta a nevét. A falutól északra, La Roche közelében áll Jocelyn tölgyfája is, az volt a kedvenc helye. Elvileg arra is elmentem, csak akkor még nem tudtam, melyik az. Sok szép idézetet is kihelyeztek tőle a faluban. Felkeltette az érdeklődésemet — otthon majd kiveszem a könyvtárból valamelyik könyvét.

Este még beszélgettem kicsit a fiúkkal, aztán korán lefeküdtem.

Éjszaka néha hallottam, hogy esik az eső. Reggel a vizes sátor elcsomagolása kicsit hosszadalmasabb volt, így ma csak háromnegyed hétkor indultam el.

Útra készen.

A napfelkelte ma kissé borongós volt.

Ezek a dombok leginkább legeltetésre vagy szőlőtermesztésre alkalmasak, bár egyelőre kevés szőlőssel találkoztam itt Burgundiában.

Tramayesben vettem tízóraira valókat a Carrefour expressben.

Az új hátizsákommal már teljesen összebarátkoztam. A tavalyi Gossamer Gorilla 50 koppintása, ugyanúgy egy ülőpárna adja a hátmerevítését, és ez is alig 80 dekás. Ráadásul néhány praktikus újítást is tettek rá. Könnyű, kényelmes és jól bővíthető. A neve Warg Camino 55 — a 4Campingben vettem.

Később erdős részen haladtam tovább. Szinte mintaszerű mesterséges erdősítések vannak errefelé.

Útközben hangyaboly mellett is elhaladtam, 

Csüngőlepke

és sok helyen szépen legöcsözött ipari fát láttam szakszerűen készletezve. 

A francia erdészek is nagyon jók, de látszik, hogy más szemlélet szerint dolgoznak, mint a porosz iskola amit mi is átvettünk. Az erdők sokkal változatosabbak: láttam vágásos, szálaló és szinte érintetlen erdőtömböket is. Valószínűleg erősen függ a tulajdonostól, hogyan kezelik őket.

Az erdei szakasz után egy szép Szent Jakab-pihenőnél ebédeltem meg, és megpróbáltam telefonálni egy ouroux-i szállásra is, de úgy értettem, hogy zárva vannak.

. 

útközben a sátramat száritgattam

Később, a hegyoldalban futó ösvény alatt egyszer csak feltűnt Saint-Jacques-des-Arrêts. Már a neve is arra utal, hogy a középkor óta megállóhelye volt a Clunyból érkező zarándokoknak.

El is gondolkodtam rajta, hogy maradok, mert nagyon kellemes kis önkormányzati sátrazóhely van ott, mindössze 4 euróért.

A temploma is különleges: régi román kori épület, de a freskóit egy modern művész, Fusaro készítette 1999-ben. A zarándokfigurában saját magát festette meg.

Még csak fél egy volt, ezért úgy döntöttem, továbbmegyek a következő városig. Ouroux már csak öt kilométerre volt. Lesz, ami lesz.

A taizéi énekek pedig valahogy ott maradtak a fülemben. Sokszor észre sem veszem, és már dúdolom is őket útközben:
„Behüte mich Gott, ich vertraue dir…”
(„Őrizz meg engem, Istenem, benned bízom…”)