5. nap – Charlieu – Saint-Romain-la-Motte
Charlieu a legszebb város az eddigi szakaszon, és nagyon kellemes élmény volt itt tartózkodni.
A város előtt egy kirándulóval találkoztam, és együtt sétáltunk be a városközpontba. Megmutatta, hol a templom és a turisztikai hivatal.
Nagyon szép a régi belváros: fakazettás épületek alatt kis üzletek, nagyon hangulatos az egész. A főtér szép, tágas, egyik oldalán a templom áll, szemben vele pedig ebben a szép, patinás épületben van a Touris Office.
Először szokás szerint a templom felé vettem az irányt. Egy kicsit megpihentem ott, majd Jean & Netti tanácsát követve megpróbáltam megkeresni a papot szállás ügyében. De egy lélek sem volt ott, a templomban sem, és parókiát sem láttam az épület közelében.
Ezért a B terv lépett életbe: a kiránduló tanácsa, hogy a Tourist Office-ban érdeklődjek.
Két szuper kedves hölgy fogadott. Leültettek, és nagy lelkesedéssel kezdték végigtelefonálni a zarándokszállásokat. Sok „Accueil Jacquaire ARA” típusú szálláshely van: a Szent Jakab Barátai Egyesület családoknál fogadja be a zarándokokat. Ezt a fajta vendéglátást mindenképpen ki szerettem volna próbálni, ez a franciaországi Camino egyik sajátossága. Mióta itt vagyok, néhányszor próbáltam én is telefonálni, de nem volt szerencsém vele, nem vették fel.
Most is a kedves hölgyek legalább hat számot felhívtak, de mindig mondták, hogy az egyik nincs otthon, mert jó idő van, ilyenkor elmennek az emberek, a másik dolgozik… szóval elég nehezen jön össze. Amúgy írja is a könyvem, hogy kérik, egy nappal előtte telefonáljunk.
De a hatodik számnál láttam, hogy nagyon örülnek, mert sikerült nekem szállást találni. Egy házaspár fog befogadni. A városban laknak, és hatra értem jönnek a Tourist Office-ba. Mondták, hagyjam ott nyugodtan a hátizsákomat. Még csak kettő óra volt, addig a kis zsákommal elindultam a városba körülnézni, és vásároltam az Aldiban.
A városi körömet a templomnál fejeztem be, és ahogy onnan kiléptem, egy kedves hölgy mosolygott rám: ő volt Odile. A férjével, Eduárddal autóval vittek haza, bár egy kilométer sem volt a házuk.
Nagyon kedves emberek. Mindketten sokszor jártak már a Caminón. Ettől nagyon családias érzés volt velük együtt lenni.Odile segített a következő napi szállást megbeszélni, és invitáltak fél nyolcra együtt vacsorázni. Azt mondta, csak egy kis saláta lesz…
Gyönyörű szobám van, jól esett a tusolás. Áldásosnak érzem a mai napot is.A franciám lehetne kicsit jobb, de majd folytatom a tanulást. Így is egész jól megértettük egymást, csak néha kellett elővenni a fordítót.
A vacsora igazi francia gasztronómiai élmény volt, az ízek kavalkádja. Ismét megtapasztaltam, hogy ők nem csak azért esznek, hogy valamit bekapjanak, nehogy éhesek legyenek, hanem megadják a módját.
Legalább négyféle fogás volt: fehérbor, sárgadinnye sonkával, utána egy főétel kolbásszal (saucisse), bulgurral és főtt krumplival, házilag készített nagyon finom joghurt, fromage és fagylalt is.Kellemesen, családiasan telt az este 🤗, majd utána nagyon jót aludtam. Vendéglátóim annyira kedvesek voltak, hogy a kedvemért fél hatra időzítették a reggelit, és együtt költöttük el indulás előtt. Emlékezetes találkozás volt. Köszönöm, Odile és Eduárd!
Elköszöntem, majd útnak indultam. A házuk 300 méterre van a Camino útvonalától. Újra végigsétáltam Charlieu gyönyörű belvárosán.
Az egykori apátság romjaiban is bámulatos, hatalmas tornyaival.
A városból kifelé vezető kerékpárút az egykori vasút helyén épült. Eduárd tegnap mondta is, hogy jó út lesz, nem sok emelkedő van benne. Állatos-madaras tanösvényt is kialakítottak rajta.
A Loire itt már egészen nagy folyó.
És még mindig folyton meglepődöm, hogy lehet egy nyilvános vécé ilyen tiszta és illatos, még itt, a város szélén is.
Szeretik a zarándokokat errefelé is, rám mosolyognak. Többen megkérdezték ma is: „Saint Jacques?” Én meg: „Oui, oui!!”
La Bénisson-Dieu a következő város. Odáig csak tanyák és legelők között vezet az út. Itt is megőrizték a régi mérleget.
Csodálatosan hatalmas az apátsági templom, ez is Cluny alá tartozott egykor.
Csodálatos helyeken járok, de a mai nap után is úgy érzem a Camino legnagyobb ajándékai sokszor az emberek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése