1. Nap. Taizé-Saint Point

 

Az utolsó esti ima, amelyen részt vettem, valóban a legünnepélyesebb volt mind a húsz alkalom közül, amit itt Taizében átéltem.

A bejáratnál mindannyian egy kis gyertyát kaptunk, és az evangélium felolvasása után az egyik testvér a saját gyertyájáról továbbadta a lángot a mellette állónak. Így egymásnak adva a fényt, középről indulva végül mindenkinek meggyulladt a gyertyája. A gyertyafényben az énekek különösen szép hangulatot teremtettek.

Az esti imák után a szerzetes testvérek a templom különböző pontjain állnak, és lehet velük beszélgetni. Most odamentem Andráshoz elköszönni, aki gyönyörű imát mondott értem a kereszt előtt, és áldást kaptam a zarándokutamra.

Reggel ötre állítottam ébresztőt. Csendben kijöttem a szobából, és az étkezősátorban megettem az otthonról hozott zabpelyhemet. Éjjel is van kitéve kávé és meleg víz. Találkoztam Hansszal, aki előző nap érkezett, és hozzám hasonló utat tervez – ő most kezdi a hetét Taizében. Hatkor már úton voltam.

Az első napfelkeltében is gyönyörködhettem ezen az utamon.

Cluny felé már ismerős volt az út, mert ezen jöttem befelé is. A kerékpáros pihenő után hamarosan megpillantottam Cluny-t.

Örülök, hogy érkezéskor volt egy kis időm megnézni, mert most csak elhaladok mellette.

Az apátság egy csendes folyóvölgyben épült, a római utak közelében, és fontos találkozási pontja volt Európának. A Santiago felé vezető zarándokutak is a közelben haladtak el.

A Cluny apátság és Santiago de Compostela között a 11–12. században erős kapcsolat alakult ki. Callixtus pápa korábban Clunyban volt szerzetes. Támogatta a compostelai zarándoklat fejlődését, kolostorokat alapítottak a Camino mentén, és segítették, hogy Santiago egész Európa egyik legfontosabb zarándokhelye legyen.

A híres Codex Calixtinus, a Camino első útleírása is hozzá köthető. Valószínűleg azonban nem maga Callixtus pápa írta, sőt nincs bizonyíték arra sem, hogy személyesen eljutott volna Santiagóba. A művet inkább több szerző állította össze 1100 körül, és a pápa nevét adták hozzá.

Dombos vidék, békés legelők. 

Sainte-Cécile faluban egy szép, 11. századi templom áll, Szent Cecíliának, a zenészek védőszentjének szentelve

Szép kastélyok, château-k vannak ezen a burgundiai vidéken. 

Az út néhol a gyorsvasút mellett halad; a vonatok olyan gyorsan suhannak el, hogy mire elővenném a telefonom, már el is tűnnek. Ez lett a legjobb😊

Saint-Point falu melletti Lamartine-tó kempingjét néztem ki mára, mivel Tramayes-ben nem volt szerencsém a telefonálással.

Egy óra körül oda is értem. Az itteni kastély Alphonse de Lamartine 19. századi francia költőé volt, a francia romantika híres alakjáé. A táj nagyon illik hozzá: tavak, dombok, szőlők, csendes falvak. Sok versét ez a vidék ihlette.

A táblán olvastam, hogy van egy híres sora, nekem is nagyon tetszik, mert igaz:

„Un seul être vous manque, et tout est dépeuplé.”
„Ha egyetlen lény hiányzik, minden elnéptelenedik.”

Szép nap volt. A természetben, régi városokon és falvakon át jönni a burgundi dombok között. Jólesett menni, újra úton lenni.