6. nap – Saint-Romain-la-Motte – Builly

Tegnap délután Saint-Romain-la-Motte előtt találkoztam Antóniával, az első Caminós zarándokkal az úton. Kiderült, hogy ugyanarra a szállásra foglaltunk.

Szinte biztos vagyok benne, hogy őt Szent Jakab vezérelte ide, hogy zökkenőmentesebb legyen az utam. Ugyanis itt, a Loire folyót elérve, most tele vannak a szálláshelyek turistákkal. Így maradt volna a vadkempingezés, és bár jó idő van, azért azt csak végszükség esetére hagyom.

Hosszas telefonálással és áttervezésekkel sikerült a következő három napra helyet találni nekem. Köszönöm, Antónia!

De elmesélem sorban. Tegnap már elég meleg nap volt, és kitikkadva először a városka bárjába tértünk be egy pohár sörre. A bár teraszán ez a kedves kis Szent Jakab-szobor állt.

Innen telefonáltunk Martine-nek, mivel az volt az instrukció, hogy a városba érkezéskor hívjuk fel. A hölgy azt mondta, legyünk 14:30-kor a templom háta mögött.

Én nem tudtam, milyenféle szállás lesz, mivel Odile beszélte le előző nap. De amint kiderült, ennél szebb és különlegesebb nem is lehetett volna.

Képzeljétek el, hogy a gótikus templom tornyához van építve egy kis lakrész. Meredek lépcsőn lehet felkapaszkodni ide. Azt gondolom, hogy talán a harangozó lakása lehetett valamikor 🙂

Komfortosan ki van alakítva: zuhanyzó, vécé, kis konyha és három ágy zarándokoknak.

A rutin teendők után megnéztük a templom belsejét, hálát adtam, és adomány fejében gyújtottam egy gyertyát.

Utána átmentünk a kis boltba, ami négykor nyitott. Zömében helyi termékeket árusítanak, meg néhány tartós élelmiszer van a polcokon.

Egy mikrózható borjúpörköltet választottam, vettem olívabogyót és tejet reggelire. Antónia ismeri a helyi ételeket, és a Spanyolországban is népszerű, tésztában sütött pitékből – ott empanadának hívják – vásárolt kétfélét.

Vacsoránál meg is kínált belőlük. Az egyikben pástétom volt a töltelék: pâté en croûte. 

A másik sajtos-sonkás volt gombával: feuilleté comtois. Nagyon finomak ezek az ételek, egy kis Loire menti vörössel öblítettük le őket.

Korán nyugovóra tértem, mivel a mai nap elég hosszú, 30+ kilométeres táv a szállások hiánya miatt. De reméltem, hogy teljesíthető lesz.

Reggel ötkor ébredtem, csendben pakoltam össze, és hatkor már az ajtóból készítettem ezt a napkeltefotót.

Hajnali köd ült a legelőn és a tó fölött is.

Kerékpáros pihenő és egy kis szőlőlugas emlékeztet az itteni egykori nagy szőlőkultúrára. A szőlőhegyeket most inkább legelőként hasznosítják.

Szép nagy már a füge.

Vörös tölgyet ültetnek a nyárfák helyére, alátelepítéssel.

És vannak erre szép lovak is, meg „joli” istállók.

Lentignyben egy Intermarchénál frissítettem fel magam.

Beértem Saint-Jean-Saint-Maurice-sur-Loire-ba, ami a Loire nagy kanyarulata fölé magasodik, várromjával kicsit hasonlít Visegrádra.

Festői hely. Sok festőt és festőiskolás gyereket láttam kint.

Itt ettem meg a Manhattan salátámat. 

A tanár bácsi bemutatott a gyerekeknek, mint egy szemléltető tárgyat:
– Nézzétek, ilyen egy compostelai zarándok! Ott van a kagyló a hátizsákján, és túrabottal megy Santiago felé!

Aztán kérdezgettek, hány nap az út, honnan jövök, meddig megyek. Nem mondom, jólesett a nagy csodálkozo szemek figyelme. A templom helyreállított fraskói a mi árpád kori ábrázolásainkhoz hasonlít. Ez talán Szent Jakab? 

Kellemes nap volt szép napos időben. Nem volt rövid a táv, de szerencsére kevés emelkedővel. Ezért már fél kettőkor megpillantottam a távolban mai célomat, Builly városát…