50. Nap. Sahagun- Reliegos

 Az előttem pár nappal járó Erikától kaptam az infót, hogy Sahagúnban az Albergue Parroquial La Santa Cruz nagyon szép. És délután négy órai beérkezés után bőven kaptak még helyet.

Így én is vállaltam Sahagúnt, megkockáztatva egy késői beérkezést. A városban egyébként az a jó, hogy több nagy szálláshely is van.

Nem sokkal négy után én is befutottam. A kedves afrikai pap fogadott, itallal kínáltak, és közben elmondták a tudnivalókat.

Szeretem az ilyen helyeket, ahol sok a közös program, és közben össze is ismerkedünk. Persze, ezeken nem kötelező részt venni – csak ha kedved van.

Az utolsó két régi ismerőst is azt hiszem, most lehagytam: Krisztinát és Jürgent, aki a kétkerekű kocsin húzza a felszerelését Németország óta.

Nagyon komfortos ez a szállás – egy háromágyas szobába kerültem, saját fürdőszobával. A szobatársam, Juan, mexikói, nagyon kedves srác. Ő is augusztusban kezdte a Caminóját Saint-Jean-ból. Rövid távokat halad, napi 10 km-t – ennyit érez kellemesnek. És igaza van: mindenkinek a saját igényeihez való utat kell járnia.

Gyors zuhany és mosás után már kezdődött is az első közös program, az ötórai kávézás. Az ír önkéntes házaspár vezetésével letelepedtünk a nappaliban: kaptunk teát, kávét, süteményt, és mindenki elmondta, honnan érkezett. Hogy érdekesebb legyen, kitalálták, hogy mindenki elvehet egy fényképet a készletből, és elmondhatja, miért pont azt választotta, vagy hogyan kapcsolódik a Caminójához. 

Nagyon tetszik az ötlet, amit a közös vacsorához is kitaláltak: fel lehet iratkozni egy listára, ha részt akarsz venni, és megjelölheted, milyen ételt hoznál a közösbe. Így látod, mit hoznak mások, és kitalálhatod, mivel tudod kiegészíteni.

A kávézás után át is szaladtam a közeli DIA szupermarketbe, és hoztam két pizzát: az egyik sonkás, a másik négysajtos – a vegetáriánusokra is gondolva. Bevásároltam magamnak holnapra is, mert vasárnap minden bolt zárva lesz.

Fél hétkor kezdődött a mellettünk lévő templomban a zarándokmise. A végén itt is megáldottak bennünket, és húztunk egy bibliai idézetet.

A mise után még ott lehetett maradni – előjöttek az apácák, és a napi énekes imájukat meghallgathattuk.

Nyolckor kezdődött a jó hangulatú vacsora. A kanadai zarándoktársunknak születésnapja volt, úgyhogy azt is megünnepeltük. Mindenki bőségesen vásárolt, és házigazdáink is főztek egy finom zöldségkrémlevest, valamint főtt tésztát zöldségekkel, csirkével és sajttal.

Igazi terülj-terülj asztalkám! A végén dinnye, szőlő, csoki – és minden, amit el tudsz képzelni.

A vacsora után volt egy rövid esti ima a szállás kápolnaszobájában, aztán lefeküdtem.

Ősziesen hűvös reggel van. Leónban veszek a Decathlonban egy kesztyűt.

Megnőttek már a platánok – nyáron is kellemes lesz itt sétálni. :-)

Bercianos: a falvak utcáira jellemző, hogy vályogból és téglából épültek a házak. Itt, a Mezeta vidékén, a kő mint építőanyag ritkábban fordul elő.

Kedves kis figurák a kerítéseken.

El Burgo Raneróban megálltam kávéra és egy sütire, pihenőre. Nagy adag volt, finom, laktató. 😋

Egy utolsó pihenő Reliegos előtt, öt kilométerrel.

Itt, León előtt, végig ilyen monumentális kilométerköveket építettek. Platánfasor áll az út mellett – nagyon szépen megcsinálták az utat. Ezzel szemben paradoxonnak tűnik a felirat:

„Vándor, nincs út.

Az út járás közben születik…”

Ez Antonio Machado spanyol költő sora, amely kifejezi, hogy az élet (és a zarándokút) értelme nem előre adott, hanem a megtett lépések során alakul ki.

Ezért szeretik a zarándokok ezt a sort annyira — mert a Camino nemcsak egy fizikai út Spanyolországon át, hanem egy önmagadban megnyíló út is, amely csak akkor létezik, ha megteszed.