13. nap, Negreria- Santa Marinha

 

Negreira előtt utolért egy fiatalember . Megszólítottam, hogy honnan jött a kiderült hogy Tamás és budapesti. Valahogy megérzi az ember ha honfitársakkal találkozik. Most kezdi a pszichológia mesterszakot az ELTÉ-n.  A Primitívóról jött és ez volt az első Caminoja.

A Primitívósok általában olyan személyiségek, akik keresik a kihívásokat. Én azt hiszem nem vagyok ilyen, vagy legalábbis mostanában nem vágyódom primitívóra. Mivel hegyvidék, napjába többször fel és  leereszkedni. Naponta ezer méteres szintkülönbséget kell néha legyőzni. A Szállások is ritkán vannak sokszor kell 30 + kilométert menni ilyen hegyvidéki körülmények között. Beszéltünk doktor Szabó Csaba dolgozatáról aki pszichológusként tanulmányt írt a Camino lelki oldaláról. Nem olvasta még ,de örült neki mert érdekli. A dolgozat azt vizsgálja, hogy mi a lelki oka annak, hogy:” rendkívüli megterhelés ellenére a résztvevők nagyszerű élményként számolnak be az útról, amely után másként tekintenek a világra és önmagukra” és ez tényleg izgalmas kérdés. 

Mikor a municipal szálláshoz értem 1/2 1-kor Márkó a fiatal olasz tanár már ott várakozott az árnyékos teraszon. Nagyon kedves ember,  gyorsan eltelt a fél óra amíg kinyitott az albergue.

Később sorban érkeztek a többiek is. Közülük csak Agathát ismertem , akivel már Vilanovában  találkoztunk . Lengyel , de Luxemburgban dolgozik. 

Kicsit később Agathával elmentünk a városba, keresni valami ennivalót. Ma ünnep miatt a boltok zárva vannnak. A szállástól kb. 1 km-re van a város. Az első bárba ahova benéztünk egy nagyon kedves részeg ember próbált készségesen  segíteni nekünk , tudott lengyelül is , de itt csak szendvics étel volt, úgy nevezik bocadillos. Nagyon szép városka, tavaly is csodáltam.

A következő hellyel több szerencsével jártunk . Már az utcáról benézve is valami gusztusos ennivalót láttunk a vendégek előtt. Megnézve az étlapot azt láttuk , hogy szolid árak vannak és van kalamári (tintahal), amit már régóta szeretnék kóstolni . Úgyhogy ide leültünk . Egy idős házaspár vezeti a vendéglőt,  kedvesek voltak.  Az üzlet egyik fele pékség , kenyereket is árunak a  másik rész az étterem .Különlegesen finom volt az étel,  előételnek egy szardíniás szendvicset hoztak. Ez a mai napra elég kalória lesz. 

A Fő téren egy szép szobor állít emléket a kivándorlásnak.  Azt beszélgettük ,hogy ez a szobor állhatna akár Magyarországon vagy Lengyelországban is.

Reggel 6-kor indultam el, a mai terv sem túl hosszú,  21 km. Szép volt a mai út, tipikus Galíciai tájakon. 

Jellegzetes galíciai ösvények kőfalakkal.

Nem sokkal később utolért Marco egy darabon együtt haladtam az olasz fiatalemberrel.  Jól megértjük egymást, lassan beszél és szépen.  Van akit nehezebben értek, csapong vagy hadarva beszél , mint például Agatha , de azért jól elboldogulok.

Szerettem a Francia Úton a táblákra, falakra firkált zarándok bölcsességeket . Ott nagyon sok ilyennel lehetett találkozni . Gyűjteményem van belőlük , de ez is nagyon tetszik.

“Egy arany templom kevésbé ad hálát Istennek mint egy kinyújtott kéz azoknak, akiknek szükségük van rá “

Bár még csak fél kilenc volt megálltam Pena and Piexaban kávéra és sütire. A házigazdánk tanácsolta ezt a helyet mert utána 15 km re lesz csak vásárlási lehetőség.

A Caminos bicikli út is folytatódik erre tovább Finisterra felé.

Klaus-szal találkoztam kicsit később jött szemből. Megálltunk beszélgetni , nagyon kedves embert ismertem meg.  Angol tanár Németországban. Mindig csodálkozom ,hogy megdicsérik az angolomat pedig nagyon gyengének tartom,  de azt mondta hogy ‘very tolkative ‘ vagyok. Kicsit büszkén haladtam tovább. 

Volt ma egy Kb. 4 km-es eltévedésem is , a Miarcell nevű faluban kötöttem ki valahogy . Egy kedves Traktoros állt meg mellettem és részletesen elmagyarázta spanyolul , hogyan találok vissza a Caminóra . Közben kocsisor alakult ki, de senki nem dudált, nyugodtan várakoztak, hogy útba igazítson. Nagyon kedvesek a Galíciaiak a zarándokokkal.

Vilaserióban elhaladtam a tavalyi szállásom mellett. 

Teljesíthető lenne ez az út három nap alatt is ahogy tavaly. De most van időm és jólesnek levezetésként ezek a pihentető rövid napok és csöndes szállások.

Fél egyre ma is a szállásra értem.