8. Nap , Armanteira-Vilanova de Aurosa

 

Vilanova kikötőjében

Dél körül érkeztünk meg az olasz sráccal az alberguéhez. Az önkéntes hölgy nagyon kedves volt mikor meglátta hogy 60 elmúltam kérdezte akarok alsó ágyon aludni , mert a foglalásom egy felső ágyra szólt és szívesen kicseréli. Hát mondtam hogyha nem probléma akkor inkább alsó ágyat kérnék.  Hát képzeljétek el, a legjobb ágy lett az enyém, szinte mintha külön szobám lenne. 

Ezek a rendes hálótermi folyosók meg ilyenek.

Kedves figyelmesség hogy újságpapír is volt kikészítve a vizes cipők kitöméséhez. Nagyon jó módszer, reggelre az újságok voltak nedvesek és a cipő belső része száraz.

Nagyon jó ez a szállás, és szinte az egyetlen lehetöség Pontevedra és Vilanova közt. A mosógép sem volt még tavaly most meg szárítógép is van, ami Most nagyon jól jött mert a legtöbb ruhám vizes lett meg amúgy is esedékes volt egy felső ruha mosás. Ágival kooperáltunk ő fizette a mosást én meg a szárítást. Jó érzés a friss ropogós ruhába bujni. 

Az épület is egy kicsit fel is lett újítva, mert olvastam róla, hogy leszakadt a plafon. És néhány hónapig zárva is tartottak. De most tip-top. 

7.00-kor tartják a monostorban nővérek a vesperest az énekes esti imát. Tavaly is részt vettem rajta , gyönyörűen énekelnek. Zarándok áldást is kaptunk, több nyelven elmondta a pap.  A szövegét ide fényképezem.

O

 A monostorban éppen esküvő zajlott. Utána a vendéglőbe ment azt egész zarándok csapat, rántott halat ettem salátával. 

Remekül aludtam és elég jól megy a négyórai ébredés . Valahogy sikerült rá állni. Élvezem  a Camino minden percét és alig várom hogy indulhassak. 

holdvilág

Reggel 1/4 6-kor indultam el a fejlámpával ez a reggeli útszakasz talán az egész Portugál út legszebb része. Egy völgyön haladunk lefelé kilométereken keresztül. Bámulatos  őserdő szerű környezetben páfrányok közt vezet az ösvény , a köveket vastag moha borítja,  olyan az egész mint egy elvarázsolt erdő a tündérmesékben.  52 középkori vízimalom romot őríz ez a völgy. 

A patakon  zuhogók, kő lépcsők vízvezető csatornák maradványain járkálunk. Több helyen a régi otthagyott malomköveket is lehet látni.

Fej lámpával megvilágítva nagyon meseszerű volt az egész , jó lenne egyszer nappali fénynél is látni.

Az egyik malom romnál van egy szomorú ballada leírása amit tavaly sem sikerült fejben rekonstruálni.  a történetet sajnos most sem lett sokkal világosabb.

Mire kivilágosodott leértem a völgy alsó részére a patak is megcsendesedett , de itt is állnak még vízimalmok.

Később hosszan csodás folyópart mellett haladt az út , lugas művelésű szölősök között.

Ponte Arnelasban fél tízkor bementem egy bárba kávéra és pecsétért. A kávéhoz itt narancslekváros piritóst adtak. Nyammi🙂

San Roqueban a szamárversenyek emlékére áll ez a szép szobor. 

Dél körül leértem a tengerhez. Ez az utolsó szakasz is gyönyörű volt, végig a tengerparton, aztán át a hídon mert a Sportcsarnok, amiben a szállás van, a túloldalon van. 

Túl korán érkeztem, zárva van még csak egy telefonszám volt kitéve, egy arra sétáló öreg bácsival kezdtem beszélgetni és felajánlotta, hogy felhívja őket. Kedvességét egy Zarándokzugos jelvénnyel köszöntem meg. Nemsokára be is jutottam.