14. nap, Santa Marinha- Dumbria
Santa Marinha előtt egy hölgy mutatja nekem, hogy nézzem csak, becsület kasszás áfonya van kitéve. Valóban kis műanyag dobozokba volt kitéve a gyümölcs. Vettem is egy dobozzal, jól jött a reggeli műzlibe. Bolt úgysem volt a közelben.
Utána szóba is elegyedtem Rachellel, a családjával Caminóznak csak ők előrébb járnak. Az USÁból jöttek a Nyugati partról és a Nortén sétáltak. Többek közt megkérdezte hogy mondjuk magyarul a Szent Jakab nevét. Sok változata van, ugye a spanyol Santiago, a francia Saint Jacque, a német St. Jacob, az angol Saint James nem illik neki a képbe.
Fél egykor megérkeztem a szállásra. Itt hosszú szakaszon nincs önkormányzati, csak privát szállás. Ezt Santa Marinhában egy vendéglős működteti.
Miután elhelyezkedtem, átmentem az utca másik oldalán lévő közösségi helységbe. Megnézni van e valami konyhafelszerelés. Volt mikró és egy mosogató, ez nekem tökéletesen elég is. Ma nem akartam megint étterembe menni, a hétvégék, ünnep meg egyebek miatt úgyis sokszor rákényszerültem. Meg büdzsével is spórolni kell. Így hát a legszerényebb ebédemet itt költöttem el Sánta Marinhában, a napokkal korábban vásárolt instant paradicsom levest.
A falu csak pár házból és egy tehenészetből áll, de a kivezető útnál egy csinos kis pihenő hely van. Ide ültem ki rejtvényt fejteni.
Reggel, hogy ne ébresszek fel másokat átvittem a cuccomat az utca másik oldalára. Kényelmesen reggeliztem, kávéztam. Ez amolyan társalgó, voltak kitéve könyvek meg játékok is. Ilyen kártyát még sosem láttam.
Fél hat körül elindultam. Nagyon szép ez az út, emlékszem rá tavalyról. Lassan emelkedik, aztán lelátni egy folyóra meg egy víztározóra.
A Galíciaiak építményei mind nagyon időtállónak készülnek. Nem tudom honnan jön ez, talán a rómaiaktól tanulták . Persze az adottság, hogy jól hasítható kő féleségek lehetnek errefele. A házak, az utak műtárgyai de még a termény tároló is olyan mázsás kövekből épül ami biztos sok száz évig állni fog. Nálunk a kukoricagóré anyaga tetőléc .
Távolról megpillantottam a tenger öblöt
Tíz órakor elértem egy kávézóhoz. Kroaszant és tejeskávét kértem. Ez már spanyolul is elég jól megy.
Ez a nap is remek találkozásokat tartogatott még számomra. Nemsokára Erik ért utol Kanadából. Benne is érdekes embert ismerhettem meg a hat kilóméter alatt, amíg együtt sétáltunk. Először jött a Caminora, de most jól kimaxolta. Volt a Camino Nortén, a Lebaniegon meg a Promitívón is. Odahaza egy protestáns egyház püspöke, húsz egyházközség tartozik hozzájuk. Van egy Kovács nevű kanadai magyar barátja.
Hospitalnál ketté ágazik az út, az egyik Finisterre felé a másik Muxiába vezet. Én az utóbbin haladok tovább, a mai cél Dumbria.
Azután pedig a kedves Steffivel találkoztam Ausztriából. Első Caminoja volt és szintén a Portugál úton sétált. Egy óra alatt mindenféléről beszélgettünk , a végén a blogom linkjét is elküldtem neki hiszen azonos úton jöttünk, biztosan felismeri a helyeket.
A szállás előtt pedig az olasz Simonét értem utol, hittant tanít. Ugyanarra a szállásra igyekszünk és Muxiában is biztos összefutunk még mert ő is a 7-es misére készül majd menni, a Santuario de la Virgen de la Barca (A Szüzanya hajójának templomába) ha jól értem, ami kint van a tengerparti sziklák között.
A szállás szupermodern, egy sportlétesítménnyel van egybeépítve. Ki van írva, hogy keressünk nyugodtan egy szabad ágyat, zuhanyozzunk, a gondnok este 8-kor jön majd a regisztrációt megcsinálni. Benéztem a konyha fiókokba, vannak edények is meg minden felszerelés, úgyhogy főzni fogok ma valamit. Meglátom majd mit lehet kihozni a falusi kisboltban kapható árukból.
Lepakolás után el is indultam megnézni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése