11. Nap, O Framello-Santiago de Compostella

 Délre a szálláson voltam még így is , a késői indulással és nézelődéssel. Sokan vannak most Úton, érzékelni lehet, hogy sokan időzítették  a Caminót, úgy hogy az Ünnepre érkezzenek. Tavaly öten aludtunk itt, most majdnem teli van. 

Egykor nyitottak ki, beregisztráltam . A sorrend mindig azonos. Zuhanyzás, mosás, pihenés. Utána szoktam kezdeni utánanézni a kaja lehetőségeknek. Itt tudom hogy van egy jó helyi vendéglő, de három szendvicsem van még, holnap meg már Santiagóban vagyok, úgyhogy az lesz az ebéd ma. 

Bedobtam a hátizsákba és elindultam a Castro Luparió  helyet megnézni.

Röviden a Castro Lupario története: 

 Abban az időben itt élt a várban Luparia nevű pogány királynő. Theodore és Anastasius tanítványok, akik Szent Jakab apostol holttestét hozták a Szentföldről, miután Padronban kikötöttek, először ide jöttek. Az úton sok megpróbáltatás és csodák történtek velük.

1. Az apostol tanítványai kérték, hogy a vár szentélyében helyezhessék el biztonságban Szt Jakab testét. Ő azonban pogány volt,  nem egyezett bele, hanem Duius királyhoz (a Rómával kollaboráns uralkodóhoz) utalta őket. 

2. A tanítványok elmentek a királyhoz, és bátran elébe mentek, és kérték, hogy adja meg nekik a fent említett helyet. De a király, nemcsak hogy megtagadta, amit kértek, hanem megparancsolta, hogy öljék meg őket. De amint rájöttek a ravaszságára, csodák segítségével elmenekültek előle anélkül, hogy bármi bajt szenvedtek volna és visszajöttek ide “Castro Lupariába”. 

A szendvicseket a patak partján ettem meg, aztán felmentem a várba néhány száz m-re van a szállástól.  A falakból kevés maradt meg de az egykori hatalmas méretei így is láthatóak.

Felismerhető egy külső várfal 2 m széles nagyon erős és egy belső vár de abból alig maradttak csak szétszórt kövek. így néz most ki, nemrég szárzúzózták a területet. 

A történet folytatódik, további csodákat

 visznek majd végbe, amíg a mai Santiago helyén egy római kriptába elhelyezik. 

Reggel már négykor kipattant a szemem levittem a zsákomat a nappaliba és össze készülődtem az útra. Kipihentem ébredtem , mert este már korán lefeküdtem az O Framellói szállás kint van az erdőbe itt sok mindent nem lehet csinálni , hát korán lepihentem. Amúgy meg teli vagyok várakozással mert délelőtt megérkezem uticélomhoz. Santiagoba.

Az autópályáknál Santiago előtt az út kettéágazik jobbra a via Marianán lehet bemenni a városba balra a portugál central útvonalán. Én ezt az utóbbit választottam ha már ezen indultam el.

Ahogy haladok befelé az útcák egyre keskenyebbek, mikor beérünk az óvárosba már csak keskeny sikátorok tele üzletekkel. 

Ugyan az a kedves cukrászdás hölgy kínálta a Santiago torta kóstolót aki tavaly🙂

Ez a hatodik beérkezésem gyalog , most azt az útvonalat választottam ami az Alamade parkon keresztül vezet a katedrálishoz. Ezt a legszebb , nagyon szeretem azt a parkot. összefutottam az olasz Sophiával akivel még Tuiban sétáltam. Messziről kiabált, hogy ‘helló George’ kedves találkozás volt.

Az Obradario téren szokás szerint üldögéltem egy fél órát a Katedrálissal szemben és figyeltem a nyüzsgést és a beérkezőket. 

Fel is fedeztem a két Dán diáklányt akikkel még az első nap találkoztam. Aztàn a Varsói férfit, akivel a Monostorban laktunk együtt. 

Kiváltottam a Compostellát a zarándokirodában (1 percet kellett csak várni, teljesen számítógépesítve van) . Aztán kisétáltam a hostelemhez. Ugyan az az utca ahol tavaly meg azelőtt laktam. Nagyon sok szállás van ezen a környéken.