4. nap – Taizében

 

Ma áldozócsütörtök van, és rengetegen érkeztek. Hosszú hétvége van Svájcban is — ami innen nagyon közel van — és Németországban is. Körülbelül ötször annyi reggelit vittem ma, mint az előző napokon. Szinte teljesen megtelt a felnőttek hatalmas étkező sátra is, ahol eddig leginkább csak ötvenen lézengtünk.

Éjjel és reggel még nagyon szakadt az eső, de délelőttre újra kisütött a nap.

Megint egy apróság, aminek örülhetek: András testvér két nap után válaszolt az üzenetemre, így csütörtökön, az esti ima előtt találkozhatok vele. Kicsit körülményesnek tűnik ez az irodán keresztüli üzenetváltás, de megértem azokat a szabályokat, amelyek a testvérek nyugalmát és biztonságát szolgálják.

Ezt még nem írtam: Roger testvér ( a rend alapító) halála nagyon tragikus körülmények között történt. 2005-ben, egy esti ima alatt támadt rá egy zavart nő itt, Taizében. Furcsa belegondolni, hogy ezen a békés helyen ilyen dolog is megtörtént.

Közben Máriától megtudtam, hogy van Taizé-applikáció is, amin minden program megtalálható. Ott láttam a magyar találkozó időpontját is. Kíváncsi vagyok van e rajtam kívül valaki. 

Az ebéd ma különösen finom volt — talán eddig ez ízlett a legjobban. Tortillát kaptunk babos ratatouille-jal, és még ananász is volt benne.

A reggeli viszont mindig ugyanaz: zsemle, vaj és csokoládé. A Caminón inkább lekvár volt a megszokott, de így biztos egyszerűbb ennyi embernek. Vagy lehet, hogy valaki egyszer hatalmas mennyiségű csokit ajánlott fel.

Az egyes helyeknek elég különös, kissé arabosan hangzó neveik vannak. Kellett egy kis idő, mire kezdtem megjegyezni, hogy mi micsoda.

Élelmezés

Központi iroda

Büfé

Szállások

Délután, amikor végre kisütött a nap, elindultam egy sétára a falu felé, majd a kerékpárúton vissza Taizébe.

Útközben Alessandroval találkoztam, akit már az első nap óta látásból ismertem. Akkor a bemutatkozását hallottam: az Alpokban dolgozik egy turistaszálláson, és lakóautóval érkezett ide.

Valahogy nem tűnt véletlennek ez a mostani találkozás. Nagyon mély beszélgetés lett belőle. Sok jó gondolatot adott útravalónak, például mesélt a péntek esti keresztérintés jelentőségéről is.

Kiderült, hogy ő is caminos. Milánóból indult Santiago felé, három szakaszban járja végig az utat. Most Burgos környékén tart, és őszre tervezi a befejezést.

Az ünnepi mise nagyon szép volt, az egész kibővített templom megtelt. Kb. ötezer ember lehet. Csodásak a több nyelven felcsendülő énekek 

Mise után megint szakadt az eső, egy Szent Jakab kagylós lányt láttam beszaladni a tető alá. Anna németországból jön a kutyájával. Nem marad itt, csak az eső elől keresett menedéket Le Puy ig tervezi az útját. 

Ahogy telnek itt a napok, egyre inkább azt érzem, hogy Taizé tele van ilyen apró, csendes találkozásokkal. Az ember elindul egy egyszerű délutáni sétára, és végül valami egészen mást kap útravalóul, mint amire számított. Kíváncsi vagyok, mit tartogat még ez a hely a következő napokra.