5. nap – Taizében

 

Ebédnél Lillával találkoztam, aki erdélyi származású, de most Németországban élnek a párjával. A hét hónapos kisfiuk, Dominik is itt van velük, békésen nézelődött a babakocsiból. Saját építésű lakóautóval jöttek.

Jó érzés volt magyarral találkozni és hosszabban elbeszélgetni. Ő is úgy érezte, kicsit sorsszerű, hogy összetalálkoztunk, mert mostanában a Camino gondolata őt is foglalkoztatja. Persze nemcsak erről beszélgettünk, hanem az élet más dolgairól is.

Délután egy hosszabb sétát terveztem a második faluig. Az ünnep miatt ma vasárnapi napirend volt, így a hétórás vacsoráig teljesen szabad voltam.

Útközben van egy nagy kőbánya, magas sziklafallal. Régóta kíváncsi voltam, honnan bányásszák ezt a sok szép építőkövet, amiből errefelé szinte minden ház és templom épült.

És persze kulturált, tiszta vécé is tartozik hozzá — ezt a francia turistautakon már kezdem megszokni.

Később egy helyes kis, régi vasútállomásból kialakított pihenőhely mellett mentem el.

Egészen Cormatinig sétáltam. Ez már nagyobb település, szép kastéllyal, főutcával, boltokkal. Visszafelé Chazelle kis falu felé vettem az irányt. Szép út vezetett tanyák és legelők között.

Siettem vissza, mert 19:45-re volt megbeszélve a magyar találkozó. Várakozás közben odajött Nóri is, aki Eszék környékéről származik, orvos, és őszre egy kéthetes Caminót tervez.

Nem sokkal később megérkezett András testvér is, így végül hármasban zajlott a „magyar találkozó”. 2006 óta él itt Taizében. Jó volt megismerni.

Közben azon gondolkodtam, vajon a többi nemzet hogyan oldja meg ezt többezres létszámban — például a döntő többséget kitevő  németek. Meglepő, milyen nagy túlsúlyban vannak. Ma is szinte folyamatosan érkeztek a német buszok.

A délelőtti kiscsoportos bibliabeszélgetésen ma újra részt vettem. Nagyon kedvelem a társaságot, napközben sokat beszélgetünk. De ez azért más. A beszélgetések nagy részét azért követni tudom, de hogy élvezzem is, ahhoz egy szinttel jobb angol kellene.

Nem baj. A nyelvtanulás amúgy is az egyik nyugdíjas projektem.

Az időjárás továbbra is hihetetlenül változékony. Amikor elindultam, még sütött a nap, ezért óvatlanul otthon hagytam az esernyőt. Az  ima alatt aztán félelmetesen kopogott a jég a templom tetején. Mire kijöttünk, mindenhol a jégeső nyomai látszottak.

Itt valahogy minden gyorsan változik: az időjárás, az emberek, a beszélgetések. Reggel még idegenek ülnek egymás mellett, estére pedig már Caminóról, életről és tervekről beszélgetnek