48. Nap San Nicolas kápolna- Carrion de los Condes

 

A San Nicolás-kápolna ismét egy nagyon különleges hely. Az olasz egyház tartja fenn, a legtradicionálisabb zarándokfogadás a Francia úton. Három éve aludtam itt, és a régi hagyomány szerint vacsora előtt megmosták a lábunkat. Az ágyak és az étkező bent van a kápolnában. Áram nincsen, de tusoló van a melléképületben.

Ma pihenős napot tartok, az út rövid volt. Kiültem a kertbe, ahogy legutóbb, a fák alatt nagyon kellemes. Kicsit várni kell a nyitásra.

Itt haladnak el előttem a zarándokok. Sok az ismeretlen arc. Burgosban általában sokan tartanak pihenőt, kezdik vagy fejezik be a Caminójukat, ezért cserélődnek a zarándoktársak.

A várakozást kihasználva kimostam a ruháimat, jól süt a nap, ma hamar megszárad.

Közben érkeznek a vendégek, már tizenketten vagyunk. Ez egy pihenős, szemlélődős nap.

Aztán észrevettem, hogy a hátizsákom alján egy 10 cm-es szakadás van. Szerencse, hogy ilyenkor kéznél van a vízhólyag varrófelszerelés. Megvarrtam, és utána a gumimatracom javítókészletével belülről leragasztottam. Remélem, Santiagoig kitart.

Az olaszok állították helyre és üzemeltetik a 11. századi kápolnát és zarándokszállást, ahol a középkori hagyomány szerint történik a vendéglátás.

Evés előtt volt egy ceremónia: korabeli ruhába öltözve megmosták a lábunkat, és egy rövid imában áldást kértek az útra, név szerint mindannyiunknak.

Nagyon hangulatos és meghitt volt, mivel villany nincs, csak a gyertyák világítottak.

Utána közös ételkészítés és vacsora volt: bolognai tészta és saláta.

Az önkénteseink kérték, hogy mivel reggel váltják egymást, korán hagyjuk el a szállást. Fél 7-kor lezárják a kápolnát és elmennek.

Nem baj, mert amúgy is korán szerettem volna indulni, egy hosszabb út várt rám.

Az árammal működő eszközeim lemerültek, mivel második éjszakám is olyan helyen telt, ahol nem volt áram. A telefonba tudtam még pár százalékot áttölteni a power bankból, hogy útközben még néhány képet tudjak készíteni. Remélem, délután mindent újra fel tudok tölteni.

Kellemes a reggel, nincs nagyon hideg a kápolna előtt. A kinti padon csomagoltam össze a hálózsákot, és reggeli meg elköszönés után elindultam a sötétben.A napkelte ma is egészen különleges látvány volt.

Boadilla del Caminóba érve már kivilágosodott.

A sokszor megcsodált spanyol öntözőhálózat és az öntözött lucernás után a nagyon szép 

Canal de Castilla csatorna mellett haladva kb. 8-ra Frómistába értem. A csatornát az 1700-as években építették egészen az óceánig, hogy a terményeket szállítsák. Rengeteg zsilip van, csak a Frómistai 14 méteres szintkülönbséget egyenlít ki.Franciaországban is mentem egyik nap hasonló csatorna mellett.

Ezt a kéményt jól beépítette a gólya.

Carrión előtt 18 km végig ilyen zúzott köves út. Nyáron a nagy melegben lassan fogynak a kilométerek, nem sok az árnyék. De most inkább élveztem ezt a szakaszt, nincsenek emelkedők.

Sajnos lemosták a szép gondolatokat a táblákról, pedig nagyon kedveltem őket.

Villacázar előtt egy utolsó pihenőre betértem egy bárba. Kóla és süti mellett próbáltam doppingolni magam. A tulajdonos kutyája odajött hozzám köszönni, a hátán ezzel a táblával:

Nem ételt, csak szeretetet!(No food, only love!)

Akárcsak nekünk: az étel segíti a lépést, de a Caminón a szeretet az igazi üzemanyag, ami a zarándokot a távoli cél felé viszi.