43. Nap Granon-Tosantos

 Granonban a szállás a templomban van. Itt soha nincs telt ház, mert matracokon bármennyi ember elfér. Ha megtelik a három helyiség, utána a templomban is lehet matracokat letenni. Az önkéntesünk mondta, hogy két napja 71-en voltak. Ma 50 körül lehetünk kb. húsz országból. 

A szélső matracra kerültem, ami luxus, mert így csak egy szomszédom van.

Becsekkolásnál az olasz hospitalero elmondta a programot és a tudnivalókat.

Azután zuhanyoztam, kimostam, kiteregettem a ragyogó napsütésben (estére meg is száradt minden). Aztán átmentem az utca másik oldalán lévő bárba, ahol kértem egy kávét és egy pecsétet az útlevelembe.

Erre azért volt szükség, mert a granoni szállás hagyományosan nem ad pecsétet. Az a hitvallásuk, hogy az ő pecsétjüket a szívedben hordozod.

1/2 6-kor álltunk neki a vacsora előkészítésének. Mindenkinek volt feladata. Én a répákat, a cukkinit és az uborkát hámoztam meg. Ez annyira jó, közösségteremtő tevékenység volt, sok új emberrel ismerkedtem össze.

Ahogy ezzel kész voltunk, 7:00-kor mise következett zarándokáldással. Emlékül egy Szent Jakab-fotót kaptunk az oltárszoborról.

Mire visszaértünk, a vacsora is majdnem elkészült.

Két német srác vállalta a főzést, ügyesen irányították a sok embert.

Az előétel vegyes saláta volt tonhallal. Utána főtt tészta paradicsomosan, kolbászdarabkákkal – nagyon finom volt. Végül gyümölcssaláta és egy pohárka bor zárta a vacsorát.

A mosogatás ugyanúgy, mint az előkészítés, közös munka volt: hat nagy mosódézsa került elő. Aki nem fért hozzá, az törölgette az edényeket és elrakta.

Nagyon jó hangulatú volt ez a közösségi munka.

Végül a napot esti imádság zárta a templom galériáján. Mindig nagyon meghitt esemény, csak a gyertyák világítanak.

A végén mindenki megölelt mindenkit, szinte sugárzott a szeretet.

Sajnos a régi Kasztília–León Camino-útjelző táblákat lecserélték. Nagyon szerettem azokat a bölcs mondásokat, amikkel a zarándokok kidekorálták. Mint ez:

(A Camino nem azt adja amit szeretnél, hanem amire szükséged van)

Az újak is össze vannak már firkálva, de eddig még nem találtam igazán érdekeset.

Talán ez kicsit elgondolkodtató az emlékek és álmok értékéről:

„Az emlék kincs. Az értékéből álmaidat válthatod valóra.”

Az épületek többsége errefelé girbegurba fagerendákból és tégla vagy vályog falazattal épült, nagyon szép, régi hatású.

Belorado előtt egy bárba betértem kávéra és egy sütire. 

Belorado a street art-festmények fővárosa. 2022-ben is megcsodáltuk, némelyiknél le is vagyok fényképezve.

Csodálatos gyümölcsfák vannak a kertekben: az egyik felén bőségesen alma terem, a másikon körte.

A mai nap csak pihentető 21 km volt. Nagyon kellemes időben sétáltam, és már délre megérkeztem Tosantosba. 

Granon a példa rá, hogy akár egy matrac helye, egy egyszerű örömmel végzett munka vagy egy csendes esti imádság is képes különlegessé tenni egy napot – a Caminón minden pillanatban ott lapul valami varázslat.