24. Nap. Condom- Eauzé

 Szent Jakab kápolna Condom.     

Ezt a közös képet pedig a négy muskétással azt hiszem minden Caminós megcsinálja. Én sem hagyhattam ki. 

1600 környékén született egy közeli faluban az a nemesember, aki a királyi testőrség parancsnoka lett és d’Artagnan  figuráját róla mintázta Alexandre Dumas.

A katedrális fantasztikus 16. Századi csipkésre faragott gótika. A keleti kaput nemrég restaurálták, A Moissaci kapu mintájára Jézus látható az állat formában ábrázolt evangélistákkal. Az állékonyságot ezekkel a magasba nyúló támpillérekkel oldották meg

A mai szállás is nagyon jó. Kedves a háziasszony, egy bárjuk van az alsó szinten. Nagyon régi ez a ház is, zegzugos. 

A svájciakkal vagyok ma egy szálláson. Kedvesek nagyon, Moissacban a zarándokmise óta ismerem Őket. 

A város nevezetessége az Armagnac konyak. A könyv is írta és kedves francia ismerősöm is említette, de elfelejtettem volna a mai nap után, ha nincs az előszobában ez a kép. 

Este a házinéni éppen a reggelit készítette elő, megkérdeztem van e a bárjukban Armagnac ? Egyből szaladt is le és leadta a rendelést a csaposnak. 

Nem vagyok nagy szakértője a témának, nekem olyannak tűnt mint bármelyik konyak amit eddig kóstoltam. De biztos nem véletlen a hírneve.  14. Századi a titkos receptje és fekete tölgy hordóban érlelik. ( restellem, de ilyen fát nem ismerek:)

A helyi legenda Szerint Szent Jakab ot is meg kinálták mikor erre járt, ezzel az itallal . Elfogadta és azt mondta a vidék mindig bőséges lesz borban is gabonában, ami igaz is lett. 

Ötkor kisurrantam a szobából és a konyha -étkező helység ben készülődtem. Reggelire megettem a tegnap vásárolt Cassoulettet,  hogy ne kelljen cipelni.

Ez amúgy ezen a vidéken jellemző helyi étel babos s kolbászos kicsit hasonlít a sólethez. Még otthon Dávid a Nagymarosi francia cipész hívta fel a figyelmemet rá hogy mindenképp kóstoljam meg

Az utcák sötétben is szépek

Nem tudom miért áll itt a kövön Rousseau neve , De nagy vándorló volt ő is. Műve is született ebből:” A magányos sétáló álmodozásai “. El kéne olvasni ezt is. Nekem csak Frédéric Gros „A vándorlás filozófiája”  van meg, Abban idézi Rousseau tól:” Soha ennyit nem gondolkodtam, nem éltem, nem léteztem, s nem voltam önmagam, mint azokban az utazásokban, amelyeket egyedül, gyalog tettem.”

Tízóraizni,  száraz helyet , a ló patkoló állomáson találtam

A bagettnek már saját helye van a hátizsák oldalán, minden nap veszek egyet. 

Nagyon érdekes,  ma megint teljesen megváltozott a táj , ez egy óriási szőlő vidék. Talán a Armagnac pálinka készítéséhez termelik itt a szőlőt ,mert csak fehér fajtákat látok. Olyan mintha Spanyolországban La  Riojában járnék már.  

Ahogy látom már majdnem mindenhol megtörtént a szüret . Néhol törköly kupacokat látni,  gondolom géppel szedték le. A csumák lógnak csak a vesszőn. 

Ezzel a kedves táblácskával csalogatják a vendégeket be a pici , pár házból álló , nagyon elszigetelt falucskába Lamothéba. Az úti könyvem szerzője Dave Whitson azt írta róluk” Szóljon már valaki nekik,  hogy véget ért a 100 éves háború”

Be is tértem a kedves kis Bárba,  itt tartottam meg az ebéd szünetet . A chorizós bagetthez kaptam kemény tojást , banánt és egy kávét. A tojás itt még mosolyog:)

Az út , amin Euaze ig megyünk, egy felszámolt vasúti töltésen halad. Lamothe nél felújított vasúti épületek miatt kezdtem sejteni. 

Kerékpár út és Zarándok út is egyben, És akad olyan Zarándok aki két lábon is, két keréken is halad.

Nem messze van már Eauze, ma is egy donatívó szálláshellyel beszéltem. Jó érzés tudni, hogy vannak, akik önzetlenül adnak, mert megtapasztalták, hogy az élet mindig többszörösen adja vissza.