22. Nap.-Lectoure-Le Mourelot

 

A városba érve felkapaszkodtam a dombra az apátság irányába. Hatalmas erős tornya szinte mindenhonnan látható. Az egyik legmagasabb az országban. A Presbiterye szállás a térkép szerint ennek a szomszédságában van.

Szép régi utcák vezettek a belváros felé. Könnyen rátaláltam erről a díszes bejáratról.

Az épület belül is rendkívül patinás , 5 m-es belmagassággal,  kandallóival és  hatalmas lépcsőházával olyan mintha egy kastélyba léptem volna be.

Egy 80 év körüli házaspár teljesít itt önkéntes szolgálatot. Nagyon aranyossak de a bácsika kicsit szét szórt, A fűzetében nem találta a foglalásomat és ahogy belepillantottam elég nagy összevisszaságot láttam . Aztán kiderült hogy a sátrazás náluk nem lehetséges pedig a telefonba ezt elfelejtette mondani. 

Nem baj mert volt még szabad ágy így megoldódott a mai szállás kérdésem.🙂

Itt is adomány fejében kapunk szállást és étkezést a regisztráció után be is dobtam az összeget a ládába.

Lenyűgöző az étkező helység nézzétek csak  azokat a foteleket a kandalló előtt

A néni mondta hogy hétkor lesz vacsora itt a nagy teremben.

Hétig megcsináltam a mosást zuhanyzást, Feltöltöttem a blogot, aztán hétre lementem a vacsorához.

Adományos étkezés lévén valami nagyon egyszerű ételre gondoltam , de a kastély környezetéhez illő kiváló lakomával láttak vendégül bennünket.

Rozé és vörös bor, valamint víz volt az asztalon . Előételnek zöldség krémlevest kaptunk.

Utána egy tálca sárgadinnye került az asztalra majd a fő étel következett, kolbász és pörkölt szerű hús lecsós szószban tésztával.

Ezután egy tálca Camambert sajtot hozott a néni és desszertnek Piskótát sütött amihez Kétféle fagyit szerviroztak😋

Csodás vacsora volt. Nyolckor megköszöntem és elbúcsúztam tőlük mert a regisztrációnál mondták hogy 1/4 9-kor a karmelitáknál Vesperes lesz . Szeretem ezeket az esti énekeket hallgatni, Ha van alkalom.

Szép is volt nagyon csak egyedül voltam hallgatóság. Volt alkalom imádkozni közben mindannyiunkért.

A nagy szálláson csak nyolcan voltunk a mi hat ágyas szobánkban Négyen aludtunk , Két német egy francia és egy magyar. Nagyon jól kipihentem magamat. Mindig az ajtóhoz közelebbi ágyat választom mivel én kelek legkorábban így csöndben el tudom hagyni a szobát.

Ez a helység eredetileg is hálószoba lehetett a hatalmas kandallóval és van egy falba mélyített kő mosdótál amiből Egy cső a vízet közvetlenül az udvarra vezette ki valamikor.

Hatkor már ki volt készítve az asztalra a reggeli a szokásos édes reggeli lekvár méz magát és A gyönge káve amit tálból szoktunk fogyasztani. Nem tudom mi ennek az édes reggelinek az élettani hatása de itt az úton jól esik mindig.

A hátizsákokat a szárított ruhát az alagsorban kellett hagyjuk így hát ott csomagoltam össze a hátizsákot volt mosdó helyiség is feltölteni a vizes palackokat és útra készen álltam

Csodás nap keltém volt ma is a város sziluettjeével a háttérben.

Ilyen kis házak udvarán is keresztül haladunk napjában több 100 ember de egyáltalán nem zavarja őket kedvesen köszön kettőnek.

10.00 felé egy nagyobb gazdaság esett út ba. Talán a kis faluban lesz egy Zarándok pihenő

Ma is patés bagett és keksz a tízórai

Íme Gascognében vagyunk, Ide való volt D’artagnan Condom közelébe. Van itt valami D’artagnan tábor gyerekeknek mindenféle színes játékokat látok kitéve. A Robi beszámolójából is emlékszem egy ilyen intézményre ahova be is állt egy időre dolgozni.

Víztározók sajnos itt is kiszáradtak.

La Romieu,  ennek a picike városnak és hatalmas temploma van most éppen tatarozzák. 

Találtam egy nyitva tartó pékséget, a teraszán kellemes volt a déli szieszta. 

Az 1300 as években a több éven át tartó rossz termés éhínséghez vezetett. A falusiak mindent megettek, amit csak tudtak, beleértve a háziállatokat is. A legenda szerint egy helyi árva, Angeline, elrejtett egy hím és egy nőstény macskát otthona padlásán. Hamarosan a falu összes többi háziállatát elpusztították. A következő évben bőséges termés volt, de a termést gyorsan felették a rágcsálók, akik imádták az életet egy macskamentes városban. Angeline felajánlotta, hogy macskáit a falu védelemre adja, azzal a feltétellel, hogy a városlakók megígérik, hogy soha többé nem bántanak egyetlen háziállatot sem. Macskái megfogták az összes rágcsálót és megmentették a termést. Az 1960-as években egy helyi szobrász, aki ezzel a történettel nőtt fel, kőmacskákat faragott.

Innen már csak 4 km volt a szállásom, a 3-órai nyitást a donatívós asztalkánál vártuk ki. Frissítővel sütivel. 🙂