25. Nap.Eauzé-Nogaro

 Eauzé egy nagyobb városka. Gyönyörű régi belvárossal .Ezekről a fa vázas,  tégla falu épületeiről 

híres. 

Úgy látszik ebben a térségben kevesebb a kő a katedrális nagyobb része is téglából épült.

Átvágtam a belvároson , a szállásom kicsit kijjebb esik egy hosszú családi házas utca végében.

Elsőnek érkeztem a szállásra 4 óra körül. Ahogy benyitottam gyönyörű klasszikus zene szűrődött ki a szobából. Aztán előjött Marcel és a kislánya ők játszottak gitáron.

Pauline és Marcel katolikus szellemben vezetik ezt a szálláshelyet és ahogy elmesélték mindig ezzel foglalkoztak korábban Moissacban és Conques ban is de most már 17 éve ezt a házat vezetik. 

Elhelyezkedtem , menta szörppel kínáltak és megtudtam hogy hatkor van zarándok áldás a katedrálisban. A vacsora pedig hétkor lesz előtte a kis kerti kápolnában rövid imádságot tartunk.

A még mindig nedves sátramat ki tudtam akasztani a kertben , estig egészen jól meg is száradt.

Zuhanyozás után vissza sétáltam a városközpontba kicsit körbejártam , aztán 6.00-ra a katedrálisba mentem. Ez is gigantikus épület, hatalmas belmagassággal. 

Csak zarándokok voltunk ezen a misén néhányan, így a pap az oltár köré rakott székekre ültetett le minket és itt zajlott a szertartás.

Néhány régebbi ismerős ismét felbukkant, a fiatal pár Lasarrone ból és a szállásomon lakik Justin Kaliforniából akivel még Aubracban találkoztam többször is

Az áldás után igyekeztem vissza a szálláshelyre. Még mindig csak egyedül voltam vendég amikor a kis kápolnába átmentünk. 

Ez egy csipkéből horgolt fésűkagyló.

Paulineék jól beszélnek angolul elmondta melyik énekeket fogják elénekelni, ha ismerem kapcsolódjak be is lesz egy kis csöndes szakasz amikor sorban elmondhatunk egy rövid imát vagy hálát adhatunk , ezt akár a saját nyelvünkön is lehet.

Én ezt az utóbbit választottam . És volt igazán miért hálát adni.

Az egyik legszebb este volt eddig az utam során , ezek közt a kedves szerény emberek között

A többi vendég ezután érkezett meg. Látásból már ismertem a két svájci fiút az olasz lányt és egy francia lány volt még . Ők négyen így csoportban tették meg az út nagy részét. És Itt szállt meg Justin is meg még egy francia hölgy.

Mivel már 7.00 elmúlt,  mindjárt a vacsora asztalhoz ültünk Marcelék nagyon jó érzékkel irányították a beszélgetést . A leves közben mindenki pár szóban bemutatkozhatott . Bár többségében külföldiek voltunk ez franciául is sikerült még nekem is:)

Nagyon ízletes volt az étel.  A vegyes zöldségkrém levesben édes burgonya és sárgadinnye is alapanyagok voltak, nagyon ízletes.

A fő étel egy baszk fogás volt úgy látszik háziasszonyunk odavalósi. Zöldséges rizs volt de az zöldség valami fermentálással készül . És darálthúsból pörkölt volt rajta . Az étel neve: Axoa (ejtsd: asoa) – darált vagy apróra vágott borjúhúsból készül paprikával, hagymával, fűszerekkel.

Ez is kiváló volt és utána házilag sütött püspökkenyér. Az ételhez a kenyeret is otthon sütötte Pauline.

Három háló helység van. Először az utam során úgy alakult hogy egyedül aludtam egy háromágyas szobában. Igazi zarándok luxus.

Én keltem legkorábban , a reggeli már ki volt készítve : müzli ,kenyér ,vajjal , lekvárral és kávét vagy teát lehetett inni hozzá.

Írtam néhány köszönő sort a vendégkönyvbe, majd jó érzéssel dobtam be az adományt a dobozba. Ezek a kedves emberek csodálatos munkát végeznek, miközben két kis iskolás gyermeküket is nevelik.

Az eddigi leghűvösebb reggel van 10 ° körül , erősen harmatosak a rétek. Ma először a mellényre fölkerült a vékony széldzseki is így tökéletesen komfortos. 

Tegnap a bár falán volt egy felirat hogy innen még Santiago pontosan 1000 km-re van. Ez a tábla is hasonló távot mutat. 

A mai virradat ilyen gyönyörű volt

Hajnalban mindig eszembe jut ez a vers. Mielőtt indultam otthonról,  megtanultam fejből.: Viktor Hugo: Demain, dès l'aube…

“Holnap hajnalban, mikor a mezők fakók,

Elindulok. …..”

Egy libatartó mezőgazdasági üzem mellett is el sétáltam.

Annyira békés ez a reggeli tájkép

A távolban magas hegyek és éles gerincek bukkantak fel: már a Pireneusok. Bár még legalább 200 kilométer választ el tőlük.

A völgyben szép halastavak. Látszik hogy a vízzel nagyon hozzáértően gazdálkodnak . Mindenhol a völgy hajlatokban mesterséges tavakban gyűjtik az össze folyó csapadékvizet . Itt biztosan haltenyésztés folyik mert levegőztetik is a tavacskákat. 

Mancietben volt egy kis bolt vettem kávét és innivalót és kiültem a parkba a tízóraizni.

Szemben velem egy bika futtatói épület állt. arenes de course landaise (bikaviadal- vagy bikafuttató aréna). Ez a helyi, gascogne-i hagyomány: a course landaise nevű bikás játék, ahol nem ölik meg az állatot, hanem ügyességi mutatványokat végeznek vele (ugrások, kikerülések).

A Mária szobor színei magukra vonják a figyelmet. 

Errefelé is vannak császárfa ültetvények .

Aztán egy régi kis kápolna állt az út mellett. A tábla szerint a zarándokok itt aludhattak, ehettek, kezeltethették magukat és élvezhették  a vallásos életet a régi időkben.

Fél egykor leültem egy kis pihenőre . Itt ebben a panorámában gyönyörködhettem. Egy svájci csoport megállt kicsit beszélgetni. Ez ismét egy rövidebb nap lesz, innen már csak 3 km Nogaro. 

A város előtt még egy ‘Caminós arcok ‘ fotókiállítás mellett haladtunk el. Az utolsó kép a Lectoure-i önkéntes bácsira emlékeztetett.