10. Nap.Livinhac-le-Haut-Figeac

 

Kempinghez a folyó mentén kellett kisétálni. Szép helyen van, van minden ami kell, még medence is bár azt nem hiszem hogy kipróbálom. 

Fölépítettem a sátrat. Most már nagyon flottul megy.

Két apróság ami nagyon bevált. A hőtükör fólia a belső sátor aljába. Ki se veszem ezzel együtt csavarom fel elrakáskor. Sokat számít éreztem a különbséget. 

A másik a sátor alátét fólia. Egy speciál anyag, olyasmi mint az ablakokra amit szoktak ragasztani. Nagyon erős, nem szúrja át a tüske és egy rázással a pára és a fű lerázható róla. Könnyen hajtogatható, nagyon szeretem. 

Figeacban van egy apácák által működtetett adományos szálláshely ezt szerettem volna kipróbálni . Kizárólag zarándokokat fogadnak. Írtam nekik este e-mailt ma reggel jött a válasz hogy van szabad a helyük, erősítsen meg telefonon. Felhívtam őket és mondhatom egész jól sikerült a beszélgetés.

Úgy néz ki ,hogy lesz helyem éjszakára.

Mégiscsak érdemes volt tanulni.:)

Érdekes hogy a városok itt mind a völgyben vannak is a napot mindig meredek emelkedővel kezdjük,  már kezdem megszokni,  ez a reggeli torna,

Az utikönyv a mai napra azt írta az út nehézsége közepes. Ez inkább az átlagot jelenti, 9.00-ig ilyen magasra másztam fel .

Az első falu Montredon volt. Kápolnájában egy modern goblein díszíti a falat. A halon kívül a többi motívum szokatlan hatású. 

A templomhoz felérve a hátsó bejáraton látom a feliratot hogy ‘üdvözöljük ‘ (accuceil), a kis hátsó helységben a zarándokoknak kikészítve  sütemények, kávé, és frissítő, nagyon kedves, figyelmes fogadtatás.

Fél tíz van, sokan megpihennek itt. Én is kávéztam, a temploméból. Kint a padon beszélgettem egy kedves idős francia párral közben a zoknim is megszáradt szép ez a nap is jól kezdődik.

A templom is nagyon szép. 

A vándor és árnyéka”. Ez Friedrich Nietzsche híres műve, amely 1880-ban jelent meg németül „Der Wanderer und sein Schatten” címmel. A könyv aforizmák sorozata, amelyek az emberi élet, erkölcs és filozófia kérdéseit boncolgatják. Ezt is szeretném elolvasni most már hogy nyugdíjas vagyok.

Egy ideillő aforizma: az élet is olyan mint ez az Út néha fölfelé néha le fele vezet és rendelkezik az utak jellemző sajátosságaival időnként rögös is egy kissé.

A mai útszakaszok nagyon szépek és kellemes.

Ez az út abban is különbözik az eddig megismert Camino frances vagy portugál utaktól hogy a zarándokok rövidebb szakaszokra osztva járják és valahogy jobban szétszóródunk. Akiket megismertem Le Puy  után , Kathi, Justin, Kerstin, John, Jutta már nem hiszem hogy látom őket. Különösen hogy holnap Rocamodour felé teszek kitérőt, letérve a fő vonalról. 

A következő falunak, Guirandének gyönyörű nagyon régi Kápolnája van. Az eredeti freskók az otthoni Árpád koriakra emlékeztettek

Nemcsak a városok festőiek errefelé , hanem a táj is. Mit szólt volna ehhez a fasorhoz Paál László?🙂

Fejlett az Öntözéstechnika.

Dél körül Les Cordies előtt, egy tanya csűrjében pihenőhely van berendezve. A háziasszony hangos Bon Jourral! hív be mindenkit az útról. A kínálatból én egy kecske sajtot és egy paradicsomot választottam . Nagyon finom volt.  A pajtában vannak mindenféle asztalok ahol el lehet fogyasztani. 

Ekkora bicskát mertem csak Felvinni a repülőre. Egy vaddisznót nem állnék neki kizsigerelni vele, de itt eddig mindent el tudtam vágni amit kellett.

A hölgy nagyon kedves beszédes a helység érdekesen van ki dekorálva jó ötlet ez a tükör is.

Három óra körül már Figeacba is értem.