12. Nap.Lacapelle Marival-Gramat

 

Esik az eső.’Il pleut’ Így mondják franciául. Szeretem Az esőt. “Erdész ünnep”nek is nevezzük mert ilyenkor szünettel a munka az erdő pedig örül a csapadéknak.

Tegnap délután jó volt a megérzésem hogy megálltam annál az út menti szálláshelynél. Lakapellában csak sátorozni tudtam volna azt pedig esőben csak akkor próbálnám ki , ha nagyon muszáj.

Szakad az eső, A tető alatt megettem a szalámis bagettemet, aztán jóval később befutott Matild . Ő reggel beszélt a szállásadóinkkal és kapott kódot az ajtó nyitás hoz. Megtudtam tőle ,hogy a házigazdáink túrázni vannak csak nagyon későn este érnek vissza. 

Így a szállást elfoglaltuk ,  már tudtam vizet forralni is a zacskós leveshez , zuhanyozni , telefont tölteni meg a szokásos tevékenységeket elvégezni. Késő este még egy lány érkezett a szállásra.

Éjszaka elég heves eső volt többször hallottam dörgést távolabbról meg közelről is.

A reggel ötkor ébredtem szokás szerint , az előtérben készülődtem össze , hogy ne zavarjam a lányokat. Induláskor is még csendesen esett az eső.

Egyébként nagyon ízlésesen szépen berendezett szállás , négy ágyas .

Esőben a telefont nem nagyon szeretem elővenni , nehogy beázzon. Sőt egy nejlon zacskóba is becsomagolom úgy teszem el a hátizsák táskájába. Ezért aztán induláskor fogadkoztam hogy figyelni fogok nagyon a jelzésekre. A sötét is volt a csuklyában, csak magam elé láttam hát persze hogy valahol letértem a GR6 os Útról. Szerencsére az irány nagyjából jó volt így aztán ország utakon vissza navigáltam Gramat Irányába. Persze jelzések nélkül sokat kell figyelni a navigációt. De végül Rudellénél sikerült visszatérnem az ösvényre. 

Az új Althus Athmospheric poncsómnak ez az első igazi próbája.  Nagyon jó benne menni hosszan leér,  elől cipzáros, így  ha eláll az eső , egyből levegőztetni lehet .  Az arcánál is a nyílást kényelmesen tudtam szabályozni , nem fülledtem nagyon be, úgyhogy úgy érzem bevált.

Eddigi nyári utakon a pici Sea to Summit poncsót vittem csak ami pár deka és elfér a tenyeremben de most gondoltam hogy 73 nap alatt Ebben az őszi periódusban,  biztos hogy lesznek esősebb időszakok , úgyhogy erre készültem. Amikor a legjobb típust keresgéltem , a vélemények nagyon dicsérték . Az egyik szerint ez a poncsó a Camino “Szent Grálja”. Jelentsen is ez bármit akkora bolondságnak hangzik, hogy egyből megrendeltem.

Ma is bőven akadt szilva, sőt, még somot is találtam. (Utólag megtanultam: szilvára nem tanácsos kávét inni – délután alaposan meg kellett ismerkednem a környék bokraival.)

És most először láttam cikláment

Miután már visszatértem a hivatalos útra volt egy falu Themines. Nagyon érdekes erőd temploma volt. Mint egy angol torony úgy volt megépítve fölülről lehetett nyilazni, a belseje pedig templomnak volt kialakítva.

A kis vidéki házak nagyon bájosak errefelé a piros zsalugáter és kő ház baszk sajátosság de ha itt még elég messze vagyunk baszk földtől.

Egy faluban ismertető volt a régi vízhasználatról. A kis patakról vitték az asszonyok a fejükön a vizet inni meg főzni. Egészen a háztartási gépek megjelenéséig így volt. Én is még emlékszem mikor csak kerti csap volt és onnan hoztuk be a vizet. 

Egy ősi kis kápolna az út mellett:

Délután csaknem végig ilyen kőfalak közt vezet az ösvény ,nagyon hasonlít mint Galíciában.

Eszek a mohásak voltak a kedvenceim. El tudom képzelni hogy ezek a kövek, ugyanígy itt álltak amikor 950 ben Gothescalk püspök nagy kísérettel Santiago de Compostelába ment. 

Néztem hogy az időjárás egy darabig esős marad , ezért Gramatban fölhívtam egy kolostor szálláshelyet és sikerült foglalni ágyat. Remélem hasonló,  mint Figeacban volt.