13. Nap. Gramat-Rocamadour

 

Gramat-i tartózkodásomra úgy fogok emlékezni, mint egy helyre, ahol rengeteg kedvességet és segítőkészséget tapasztaltam. A városba érve egy idős házaspár állított meg, akik nagyon megörültek annak, hogy zarándok vagyok. Megkérdezték, hol szállok meg. Megmutattam a könyvemben jelölt szállást, mire ők azt mondták: „Az itt van, a híd mellett.” Odaérve azonban kiderült, hogy az épület már évek óta nem működik.

Tanácstalanul álldogáltam, amikor megérkezett két zarándoktársnőm, akikkel Figeac óta sokszor találkoztunk, és mindig nagy örömmel köszöntjük egymást. Rögtön felajánlották a segítségüket: felhívták a megadott telefonszámot, és utánajártak a dolognak. Így derült ki, hogy a szállásom valójában egészen máshol, a nagy rendházban van. Még a kapukódot is megtudtuk, amivel be tudok menni.

Nagyon jól jött ez a segítség – és hálás vagyok, hogy a barátaim mellettem voltak, a számok különösen gyöngén mennek.

A recepciósok is elragadóan kedvesek voltak annyira örülnek itt a zarándoknak. mindent megmutatott, az ajtók mindenütt kódokkal nyílnak három négy jegyű kódot kellett feljegyeznem

Nagyszerű ágyat kaptam és gyönyörű zuhanyunk van hozzá. A szobában rajtam kívül még öten laknak két hölgy és egy úr ,szintén Rocamadaurba tartanak és egy motoros fiatalember fekszik mellettem, 

Aki országos kirándulást tesz most, volt Bordeaux ban és Le Puyban is. 

Az egyik hölgy próbált segíteni a holnapi szállás foglalásban is ,de úgy tűnik hogy a Notre Dame kápolnánál működő szállás, amit kinéztem ,  nem foglalható előre 🤷‍♂️majd meglátjuk.

Zuhanyozás után kisétáltam a városközpontot megnézni . Sajnos -most először- a templom zárva volt pedig érdekes bástyaszerű kialakítású hatalmas tornya van. Láttam A város nevezetességét viszont,  a 19. századi piac csarnokot. A város még az itt talált ősember csontvázról híres. Van múzeum is. 

A kolostor egy része szállodának van kialakítva. Tegnap még nem gondoltam hogy ilyen exkluzív hely,  kértem vacsorát is. Hétkor lementem vacsorázni az étlapot nézve láttam hogy azért szerencsére gondoltak a zarándokokra is. Volt ilyen hogy napi tál menüben tizenhat € . Ez volt a legolcsóbb ,tehát ilyet rendeltem.

 Választani lehetett hal és sült kacsa között gondoltam megpróbálom a híres Francia kacsacombot. Mesterszakácsuk  van. Az étel fantasztikus volt. És mint a filmekben, a Séf személyesen teszi eléd az ételt mindenkivel beszélget többször megkérdezi hogy ízlik e. A kacsa vaj puha a bőre ropogós , a sültkrumpli pont annyira vajas és sós ízű ahogyan kell.  A sült és párolt zöldségek finoman savanyúak és ízletesek , szóval az összhatás igazi élmény volt.  Örülök hogy kipróbáltam ezt is. Végülis belefért a Napi 30 € átlagos költségvetésembe. 

Vannak dolgok amikről nem tudom eldönteni hogy micsodák például ez, a kolostor lépcsőházában: 

Reggel 1/2 6-kor a cuccommal együtt csöndben kiosontam a szobából és a nagy előtérben készülődtem. 6.00 után már útnak is indultam , még sötétben.

Ez egy rövid út lesz ma , 16 km csak , úgy számolom délelőtt odaérek és lesz időm a várost alaposan megnézni.

Na itt már akadnak olyan növények amiket sose láttam még, például ez a páfrány fajta.

A kis beugróban tízóraiztam .

Romos épület, valószínűleg egykor vízimalom lehetett de elképesztően zegzugos építmény. Mint egy Csigalépcső úgy vezetett le a völgy mélyére jobbról balról magas szikla falak. A mészkőbe itt legalább 100 m mélyen vájta be magát a L’alzou folyócska.

Kilenc körül el kezdett esni megint az eső

A párás völgyben moha lep mindent.

Egy másik vízimalom rom.

Kicsit mint Armanteíra a ‘Variante Espirituálon’ sőt tisztára olyan ,a völgy a sok vizimalommal. Barlangok is lehetnek.

Most nincs semmi víz a folyóban. De úgy látszik néha szokott lenni , ezt a magas híd pillért is elmosta.

Végül kiszélesedik a völgy,  a sziklafalak még magasabbra nyúlnak és felbukkan a kőfalra épített város, Rocamadaur.