9.Nap. Conques-Livinhac-le-Haut

 A Conques ba vezető ösvény utolsó másfél kilométere rendkívül meredek és köves. Amikor leértem a városba leesett az állam a csodálkozástól. Egy középkori városba csöppentem ahol az utolsó házig minden épület megőrizte több száz évvel ezelőtti állapotát. Nem tudom elképzelni hogyan lehetséges.

És az is egészen meghökkentő, hogy ez a város hogyan épült ebbe a vízmosás szerű meredek hegy oldalba. Valószínűleg az itt letelepedő első szerzetesek jól eldugott helyet kerestek és nem gondoltak arra hogy majd egyszer egy város épül köréjük.

Amikor megérkeztem a város közepén álló apátsághoz, még inkább elkápráztatott. Hatvan méteres magasságával ez a legnagyobb építmény, amelyet eddig Franciaországban láttam

A leghíresebb alkotás, a bejárat fölötti Timpanont díszítő utolsó ítéletet ábrázoló dombormű.

Mivel még mindig szép idő van esőt nem jeleznek ma is sátrazásban gondolkodtam. Két lehetőség van a városban lent a folyónál egy kemping vagy olvastam valahol, hogy az apátság mellett is fel lehet állítani sátrat.

Odamentem hát egy kedves , mosolygós szerzeteshez és megkérdeztem tőle lehetséges e itt a sátrazás. Nagyon lelkesen igyekezett segíteni, tudott néhány szót magyarul is. Az apátság kertje mellett, a külső fal alatt van egy füves terület azt mondta itt lehet,  de jobb ha csak hét után állítom fel , mert turisták járnak keresztül ezen a helyen napközbe. Vizes blokknak pedig a 20 m-re az utcán lévő nyilvános vécét lehet használni.

Nagyon megköszöntem , leültem uzsonnázni. Kicsit kipihenve, aztán úgy éreztem ,hogy bár nagyon különleges élmény lenne itt aludni ahol ezer év óta zarándokok pihentek meg. De most a legnagyobb szükségem egy zuhanyozásra lenne. A kemping innen csak 15 perc nyire van , de lent a patak völgyében úgyhogy egy 45 °-os lejtésű utcán kell oda lemenni és aztán persze este majd az

Apátsághoz visszajönni.

Ez a kemping is szép volt,  a kis boltjában gyümölcsöt is tudtam venni.

A szokásos rutin feladatok elvégzése után 8.00-kor indultam vissza az apátsághoz,  mert minden este orgona hangverseny és egyéb események vannak. Milyen jó, hogy ilyen aktívan szervezik a programot, ez mindenkit érdekel.

Mire felértem az apátsághoz már gyönyörűen szólt az orgona a karzatról.

1/2 9-ig tartott , aztán mindenki kivonult a templom elé és az egyik fiatal szerzetes mikrofonnal kihangosítva mesélt a templomról meg bemutatta a bejárat fölötti Timpanon alakjait Az utolsó ítéletről mesélt ha jól értettem, akik fáradtabbak voltunk a napi gyaloglástól , egyszerűen  köréje leültünk a téren. 

Ez is kb. egy fél órán keresztül tartott. :

Camino egyik legrégebbi román stílusú zarándoktemploma, 1045-1120 között épült. 

Hogy a zarándok utat erre terelje az apát egy beépített szerzetest  küldött Agenbe, ellopni a Szt. Foy maradványait. Sikerült, és ahogy remélték, ez a zarándokok útját Agenből Conques-en keresztül terelte.

Az Église Sainte-Foy, timpanonja, amelyen az Utolsó Ítélet látható, egy remekmű, Krisztus trónol, amint lelkeket mér, miközben az egyik oldalon Mihály arkangyal, a másikon pedig egy démon áll. Lent a mennyország és a pokol fedett épületekként látható, mindegyik bejárattal. Jobbra a kárhozottakat a pokol torkaiba taszítják. Egy népszerűtlen helyi püspököt csapdába ejt, míg az apátsági birtokon lévő orvvadászokat egy nyúl süti meg. Balra az igazak láthatók, akiket angyalok fogadnak. Ábrahám középen áll, és két megmentett lelket ölel át.

Utána megint bevezetett bennünket az apátságba és körbe lehetett menni a karzaton, a hatalmas 40 m magasságban lévő körfolyosón

Egy külön opera énekesi előadás is volt csak ma , Az oldal kápolna előtt egy énekes gyönyörű áriákat adott elő és az egyik szerzetes Testvér nagyszerűen kísérte zongorán aki korábban a sátorhelyet is megmutatta. Kár hogy videót nem tudok feltenni. 

A hangverseny után 10.15-kor a timpanonon fényfestés volt, a fény kiszínezte a figurákat ,külön külön és együtt is különböző színekre nagyon látványos volt. 

A templomban a kis Elisával találkoztam újra ,akivel Le Puy után beszélgettem néhányszor. Őneki itt Conquesben fejeződik be a mostani szakasza, és majd jövőre tervezi folytatni . Öröm volt újra találkozni vele és elköszönni tőle.

Reggel 7- kor sikerült elindulni. 

A városból kifele nagyon meredeken visz az út felfelé. Most láttam az első francia őzet . Ezt is a már potyogó szelídgesztenye csalogathatta ide. Franciaországban eddig vadnak nyomát sem láttam,  jóval kisebb erre a vad sűrűség. Háziállat viszont rengeteg van, az erdőben is lépten nyomon teheneket látni.

 Noailhac város volt az első település ami a mai útba esett.  Bementem a templomba, nagyon szép faragott oltára volt és Szent Rókus az üveg ablakon . Még maradt tegnapról bagett, de jó lett volna hozzá valamit venni tízóraira.  A pici Helyi termék boltba nem volt szalámi meg ilyen szokásos dolgok , csak helyi készítmények. Vettem egy darabot a már korábban megkóstolt” Farcousból “és hozzá egy paradicsomot. Nagyon jó kis tízórai lett belőle.

Az út további része szép dombos táj , és az út többnyire lefelé halad. 

Mivel az út a Kálvária vonalán vezetett ki a városból gondoltam hogy előbb utóbb lesz majd valami pad vagy leülő hely ahol el tudom fogyasztani

Nézzétek csak milyen jó kis pihenő helyet találtam

Van egy pont ahol az Út metszi az észak -déli meridiánt. Itt ért utól Natacha, aki vámos, de most szabadságon van, egyhetes szakaszokban gyalogol és most Conquesből indult. 

Decazeville egykori bányász város, ma már inkább egyéb ipar települt ide. Én megkerestem a Carrefour áruházat és bevásároltam. Az a szerencse, hogy ez a hátizsák felfelé jól bővíthető, fel tudom pakolni úgy mint egy serpa.

Vacsorára most is Manhattan salátát választottam, a jópofa megehető kanállal. Livinhac-le-Haut előtt két kilométerre az utolsó pihenésnél el is fogyasztottam, hogy ne kelljen tovább vinni.