3. nap Fatima-Labruege

A Camino jelzés egyenesen a Bazilika előtti hatalmas térre vezetett. Először kicsit tanácstalankodtam, hogyan keressek szállást, aztán megláttam az információs irodát. A hölgy nagyon kedvesen útba igazított, egy térképen bekarikázta nekem a zarándokok szálláshelyét. A mise időpontokat és a magyar kápolnát is bejelölte. A bazilika mögött nagyon sok épület van, különböző egyházi szervezetek szállodái, szálláshelyei. A szállás nagyon jó, van konyha is a fizetés itt adományosan működik. 

Tusolás, mosás után kimentem az Aldiba , találtam is mikróban elkészíthető Spagetti bologneset, ami nagyon jól esett, mert előző nap csak hideget ettem. 

Eszembe jutott, hogy meg kéne nézni merre van a vasútállomás, -még otthonról vettem jegyet Fatima-Portó szakaszra- hogy korán reggel ne kelljen keresgélni. Meglepetésemre a Google azt mondta nincs vasútállomás😮. Kértem telefonos segítséget Ivántol, gyorsan kiderítette, hogy valójában én egy távoli hasonló nevű Fátimából vettem a jegyet, ami innen sehogyan sem közelíthető meg. Úgyhogy ezt a jegyet elbuktam. Váltott nekem helyette buszjegyet amivel eljuthatok Portóba🙂 kb. 12-re, ahol is elkezdhetem majd a Camino da Costa-mat. Köszönöm Ivi!

Nagyon különös és felemelő élmény a sokezer hívő közt elvegyülve megtapasztalni a Portugálok kissé babonás hiedelmekkel színezett hitvilágát. A kilométer hosszú téren nagyon sokan térden csúszva haladnak végig. Van egy gyertya égető épület is, ahol az ajándékboltban vásárolt viaszfigurákat lehet tűzre vetni. Az idővel jól sikerült gazdálkodni, zarándokszállás konyháján elköltött vacsora után futva oda is értem a bazilikába a 18:30-as misére. 

Amúgy a csodák itt Fatimában sem mennek ritkaság számba, a mise közben vettem észre, hogy a Lisszabonban megismert kedves Regina ott áll tőlem öt méterre😀. 

Megnéztük a látnokok sírjait, majd kellemesen, sétálgatva, beszélgetve töltöttük a nap hátralévő részét. Az időjárás lehűlt, estére és reggel már elkélt a pulóver. Éjszaka nagyon jól aludtam, hála a szuper füldugóimnak. 

Reggel még egyszer körbesétáltam a várost, a hatalmas teret, és egy fél misét meghallgattam a modern, gigantikus Santissima Trindade Bazilikában.

 Aztán kimentem a közeli buszpályaudvarra és felszálltam a Flixbusz járatra. Most már ezen a különös helyen lelkileg is feltöltekezve , alíg várom az indulást. Irány Portó🙂.

A busz 12:20-ra érkezett a Campanha pályaudvarra. Mivel tavaly Zsófival olyan jól felderítettük a várost, nem maradt bennem semmi hiányérzet Portót illetően. 

Egyből a metrót kerestem és egy hajléktalan úr segítségével aki láthatólag ezt foglalkozás szerűen űzte, némi borravaló fejében, váltottam  jegyet Matoshinhosba, a  tengerparti városrészbe. El is kélt a segítség, nagyon sok zóna van, kártyát kell venni és arra feltölteni a jegyedet. Amúgy ha már ismered jó lehet ez a rendszer. Merkado állomásnál szálltam le, ahol a videókból ismert hídon kell átmenni a Leca folyón. Előttem egy srác ment kagylóval a zsákján, egy Buen Camino után összeismerkedtünk. 

Daniel Hamburgból jött, még egyetemre jár. Egész úton beszélgettünk, nagyon jó társaság volt, egy tempóban haladtunk. Bámulatos tengerparton sétáltunk ma, ahogy Daniel mondta is mindig:’amazing’. 

A vasárnap miatt sokan fürdőztek, olyan volt mint a Balaton parton. 

Labrugenél elköszöntem, mert az ottani municipal szállást néztem ki, ő meg az egész útra kefoglalta bookingon a szállásait, most a következő faluba Villa Cha-ba igyekezett. Biztos vagyok benne, hogy még találkozni fogunk az Úton vagy Santiagóban. A municipal szállás kb egy kilóméterre van a tengerparti úttól. Nagyon jó, minden van ami kell. 

Az Efrén videójában làttam, ő is itt lakott. Az önkéntesek nagyon kedvesen fogadtak én meg örültem, hogy 5-kor kaptam még helyet. 😀